tag:blogger.com,1999:blog-14362280253581827602024-03-13T04:37:16.248+01:00A Két Sheng SzerelmeseLiang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.comBlogger12125tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-33583298519127608752010-07-26T23:08:00.003+02:002010-07-26T23:23:12.080+02:00Költözünk!<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" style="width: 430px;"><tbody><tr><td style="font-size: 85%;" valign="top" width="160px"><a href="http://www.studiolum.com/wang/gyuri/jerusalem-fayance-2.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" src="http://www.studiolum.com/wang/gyuri/jerusalem-fayance-160.jpg" style="cursor: pointer; display: block; margin: 0px auto; text-align: center;" /></a></td><td style="font-size: 85%;" valign="top" width="20px"></td><td style="font-size: 100%;" valign="top"><div style="text-align: justify;">Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt nagy ambíciókkal nyitottam meg ezt a blogot: azt hittem, legalább heti egy alkalommal sikerül majd írnom egy keveset mindarról, ami foglalkoztat, és amit másokkal megoszthatónak vagy megbeszélésre méltónak tartok. Sajnos, nem így lett: egyrészt be kellett ismernem magam előtt, hogy rettentő lassan és körülményesen írok, másrészt a munkás hétköznapok mókuskereke sem kedvez igazán ennek a műfajnak. Ezért hosszas töprengés után – senki sem vádolhat meg kapkodással: legutóbbi bejegyzésem tavaly áprilisban jelent meg! – úgy határoztam, hogy ezt az önálló blogot végérvényesen lezárom. Se magamat, se esetleges olvasóimat nem kívánom tovább álltatni.<br /><br />Viszont örömmel jelentem be a Nyájas Olvasóknak – ha akadna még ilyen a Két Seng háza táján – hogy mától véglegesen leköltözöm <a href="http://wangfolyo.blogspot.com/">a Wang folyó partjaira,</a> ahol már eddig is közreműködtem egy-egy alkalmi blogbejegyzéssel Pei Di kérésére. Nem ígérem, hogy gyakrabban fogok írni, de azt tapasztalatból tudom, hogy Pei Di minden elképzelhető trükköt be fog vetni, hogy csőbe húzzon egy-egy újabb bejegyzés megírására. Mint tette ezt most is, amikor felajánlotta, hogy néhány régebbi, arra érdemes posztomat újra közzéteszi a Wang folyón, immár angol fordítással együtt.<br /><br />Tehát az új kezdet örömére egy régi-új bejegyzéssel jelentkezem a Wang folyón: <a href="http://wangfolyo.blogspot.com/2010/07/csapataink-gazanal-allnak.html">Csapataink – még mindig – Gázánál állnak!</a> Azonban most még több képpel, még több szöveggel, újabb sztorikkal, régi előfizetőknek, katonáknak, gyermekeknek féláron! <br /><br />Csak tesssék, csak tesssék, urrrak és szép leányok!</div></td></tr></tbody></table>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-90332796730475160892009-04-08T15:25:00.003+02:002009-04-08T15:32:07.349+02:00Másodszor szól a kakas<div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.studiolum.com/wang/amos-imre-almodo-rabbi-dreaming-rabbi-1938.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="http://www.studiolum.com/wang/amos-imre-almodo-rabbi-dreaming-rabbi-1938-550.jpg" width="420" height="451" alt="Ámos Imre: Álmodó rabbi, 1938" border="0" /></a><span style="color: rgb(102, 102, 102);font-size:85%;" ><a href="http://www.kieselbach.hu/cgi-bin/kieselbach.cgi?MENUID=SZERZOK&SZERZOID=272&OPENAUKCIO=341#AUKCIO341">Ámos Imre:</a> <span style="font-style: italic;">Álmodó rabbi,</span> 1938</span></div><br />Hála Julia inspiráló kommentárjának a <a href="http://riowang.blogspot.com/2009/04/when-will-that-be.html"><span style="font-style: italic;">Szól a kakas már</span> angol nyelvű blogbejegyzése</a> alatt, újabb fantasztikus összefüggésekre derült fény a magyar-zsidó népdal és a szefárd szerelmes dal közt.<br /><br />Mint <a href="http://wangfolyo.blogspot.com/2009/03/mikor-lesz-az-mar.html">írtam</a>, a két dalt összekötő vékonyka kapocs a <span style="font-style: italic;">Cur mi-selo</span> című pijut, amely az egyik dalnak két héber szövegsort, a másiknak pedig dallamot kölcsönzött. A hasonlóság azonban távolról sem merül ki ennyiben. A két dal azonos helyszínen indul: zöld erdőben, illetve virágzó fák között. Az időpontok közt is felfedezhető párhuzam, melyet az első dalban a kakas hajnalt hirdető kukorékolása jelez, míg a szefárd dalban a fülemülék éneke a fa ágná. Az utóbbin a beavatatlan szem hamar átsiklik, ám a régi spanyol költészetben jártas olvasó itt a műfaj egy <a href="http://wangfolyo.blogspot.com/2008/05/entre-chien-et-loup.html">jellegzetes toposzára</a> ismerhet, amelyet a spanyol költészet az arab aranykor poétikájából vett át: a szerelmesek éjszakai meghitt együttlétének hajnali madárdal vet véget, amely a reggel és a keserű elválás közeledtét hirdeti.<br /><br />Hasonlóan lényeges közös vonás, hogy a szeretett lény mindkét versben allegorikus madárformában jelenik meg, s az is, ahogy az énekes fájdalmas, epekedő szívvel hívogatja a madarat.<br /><br />S miért hívogatja? Erre adja mindkét vers talán a legmeglepőbb és legváratlanabb választ: hogy megváltsa őt! A szefárd dal utolsó sorában a megváltás szó szerint szerepel – „salvame” –, míg a <span style="font-style: italic;">Szól a kakas már</span> utolsó strófája egyértelműen a Messiás, a Megváltó eljövetelével kapcsolja össze a szerelmes és szerettének végleges egyesülését.<br /><br />Ennél szebben nem is záródhatna a magyar hászid dal, a szefárd szerelmes ének és az ünnepi vacsorát záró jámbor héber pijut kapcsolatszövevényét feltáró körutazásunk.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://en.wikipedia.org/wiki/Aberdeen_Bestiary"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="http://www.studiolum.com/wang/aberdeen-bestiary-perindens-550.jpg" width="420" height="526" alt="Aberdeen Bestiary: Perindens" border="0" /></a></div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-52846203197408083562009-03-27T15:25:00.007+01:002009-05-21T05:25:49.475+02:00Mikor lesz az már?<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.studiolum.com/wang/muzsikas-szol-a-kakas-mar-hungarian-jewish-folk-music.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 397px; height: 400px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_xMB8U3dsG3I/Scx04zJkPOI/AAAAAAAAAF0/eeTAOwLeVFk/s400/muzsikas-szol-a-kakas-mar-397.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5317753779169541346" border="0" /></a>
<br />„<i>Jibbone hamikdos ir cijon tömale</i>, akkor lesz az már” – énekli Sebestyén Márta a Muzsikás együttes <span style="font-style: italic;">Szól a kakas már</span> című albumának címadó dalában.
<br />
<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.hortuscarmeli.ms/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24">
<br /><param value="http://www.hortuscarmeli.ms/wang/audio/player.swf" name="movie">
<br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.hortuscarmeli.ms/wang/audio/MuzsikasSzolAKakasMar.mp3" name="FlashVars">
<br /><param value="high" name="quality">
<br /><param value="false" name="menu">
<br /><param value="transparent" name="wmode">
<br /></object>
<br /><span style="font-size:85%;">Sebestyén Márta és a Muzsikás: <span style="font-style: italic;">Szól a kakas már</span> (3'06"). A <a href="http://avaxhome.ws/music/ethnic_world/marta-sebestyen-3-cds.html"><span style="font-style: italic;">Szól a kakas már. Magyar zsidó népzene</span></a> (1992) lemezről.</span>
<br /><span style="color: rgb(153, 153, 153);font-size:85%;" >(Erről a lemezről korábban, a „Bella ciao” feltételezett zsidó gyökerei kapcsán már <a href="http://wangfolyo.blogspot.com/2008/12/bella-ciao.html">írt Studiolum.</a> A Muzsikás együttes azokat az öreg cigányzenészeket járta végig, akik valaha az 1944-ben elpusztított máramarosi hászid zsidóság ünnepein zenéltek, s tőlük gyűjtötte össze e közösség egykori dalait.)</span>
<br />
<br /><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td style="color: rgb(102, 102, 102);" valign="top" width="50%"><span style="font-size:85%;">Szól a kakas már
<br />Majd megvirrad már
<br />Zöld erdőben, sík mezőben
<br />sétál egy madár.
<br />
<br />Micsoda madár,
<br />Micsoda madár
<br />Sárga lába, kék a szárnya
<br />Engem odavár.</span></td><td style="color: rgb(102, 102, 102);" valign="top" width="50%"><span style="font-size:85%;">Várj, madár, várj
<br />Te csak mindig várj
<br />Ha az Isten néked rendelt
<br />Tiéd leszek már.
<br />
<br />Mikor lesz az már,
<br />Mikor lesz az már?
<br /><span style="font-style: italic;">Jibbone hamikdos ir Cijon tömale</span>
<br />Akkor lesz az már.</span></td></tr></tbody></table>
<br />Vagyis mikor…?
<br />
<br />A CD kísérőfüzetéhez ne forduljunk magyarázatért, itt csak a dal születésének legendás történetét olvashatjuk Szabolcsi Bence tolmácsolásában:
<br />
<br /><span style="color: rgb(102, 102, 102);font-size:85%;" >Taub Eizik hászid csodarabbi 1780 körül került Nagykállóra melamednek (tanítónak) a nagykállói rasekol gyerekei mellé, s ott később rabbi lett. A költői lelkű, természetszerető rabbi a legenda szerint mezei sétája közben hallotta a dalt egy pásztorgyerektől, s egy belső hang ellenállhatatlanul ösztönözte őt annak megtanulására. Megvette hát a dalt két forintért. Abban a pillanatban, amikor a vásárt megkötötték, a rabbi megtanulta a dalt, a pásztorgyerek meg elfelejtette. Azóta a felvidéki zsidóság magáénak érzi a nótát, és zsoltáros virrasztásai s egyéb vallásos ünnepei alkalmával mindenütt énekli, mivel annak szövegéből Messiást váró, allegorikus értelmet érez ki.</span>
<br />
<br /><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center;" src="http://www.studiolum.com/wang/szilagyi-windt-laszlo-nagykalloi-caddik.jpg" alt="A nagykállói cáddik" border="0" />
<br />Magyar pásztorfiútól még az egyszeri csodarabbi is csak tősgyökeres magyar népdalt tud venni. Ezt Szabolcsi Bence sem látja másképp: a <span style="font-style: italic;">Szól a kakas már</span> „egész magyar szövegében és egész dallamában egy jól ismert népdalnak nem is nagyon jelentékeny változata, erőszakkal betoldott héber sorokkal.” („Népdalok”, <span style="font-style: italic;">Az Egyenlőség Képes Folyóirata,</span> 1921.) Ezekről az „erőszakos betoldásokról” még lesz szó. Először arra próbáljunk választ keresni, hogy egy többé-kevésbé tipikus magyar népdal hogyan válhatott ennyire népszerű haszid zsidó dallá?
<br />
<br /><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.studiolum.com/wang/amos-imre-hajnalvaras-1939.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="http://www.studiolum.com/wang/amos-imre-hajnalvaras-1939-350.jpg" alt="Ámos Imre: Hajnalvárás, 1939" border="0" /></a><span style="color: rgb(102, 102, 102);font-size:85%;" >A nagykállói haszid közösségből származó Ámos Imre (1907-1944) képe: </span><span style="font-style: italic; color: rgb(102, 102, 102);font-size:85%;" >Hajnalvárás,</span><span style="color: rgb(102, 102, 102);font-size:85%;" > 1939</span></div>
<br />A kérdésre az egyik választ a dallam modalitása adja. A zsidó zene – legyen az akár klezmer, akár liturgikus kántorének – a gregorián zenéhez hasonlóan modusok, skálák, jiddisül <i>shteygerek</i> köré szerveződik. Ezek egyike, az <i>Ahavoh rabboh</i>, amely az <a href="http://www.youtube.com/watch?v=cNgACLfsu08"> ebben a modusban recitált reggeli ima</a> kezdőszavairól nyerte nevét, különlegesen népszerű a haszid zsidók közt: számtalan haszid eredetű klezmerdarab és <i>tish nign</i> – szombatonként és ünnepekkor a rabbi asztalánál, gyakran eksztatikus hangulatban énekelt dal – épül erre a skálára.
<br />
<br />Az <i>Ahavoh rabboh</i> egy módosított fríg skálának felel meg – innen ered a klezmerben elterjedt jiddis neve, a <i>freygish</i> –, ahol a skála harmadik foka egy fél hanggal fel van emelve. Szolmizálva: m-f-szi-l-t-d'-r'-m'. Ahogy gyakran a kelet-európai népdaloknak, úgy ennek a skálának sincs egyértelmű „tulajdonosa”: a spanyol flamenco „cigány skála”, az arab és a török zene <i>hijaz maqam</i> néven ismeri. S ha közelebbről megvizsgáljuk kérdéses népdalunkat, a <span style="font-style: italic;">Szól a kakas már</span>-t, ez is pont ugyanerre a bővített terces fríg skálára épül. Ily módon minden változtatás nélkül átvehette a zsidó közösség úgy, hogy dallamvilágában teljesen magáénak érezhette.
<br />
<br />Álljon itt egy példa egy ilyen freygish darabra a hagyományos kelet-európai klezmerrepertoárból, az <i>Az du furst avek</i> – „Amikor elmész” – jiddis népdal Joel Rubin (C-klarinét) és Joshua Horowitz (cimbalom) tolmácsolásában. A freygish skála mellett a rubato bevezető és a dal lassú, vontatottan feszes ritmusa is megerősíti a rokonság érzetét:
<br />
<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.hortuscarmeli.ms/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24">
<br /><param value="http://www.hortuscarmeli.ms/wang/audio/player.swf" name="movie">
<br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.hortuscarmeli.ms/wang/audio/BessarabianAzDuFurstAvek.mp3" name="FlashVars">
<br /><param value="high" name="quality">
<br /><param value="false" name="menu">
<br /><param value="transparent" name="wmode">
<br /></object>
<br /><span style="font-size:85%;">Rubin & Horowitz: <span style="font-style: italic;">Az Du Furst Avek</span> (3'23"). A <span style="font-style:italic;"><a href="http://avaxhome.ws/music/ethnic_world/rubin-horowitz-bessarabian.html">Bessarabian Symphony. Early Jewish Instrumental Music</a></span> (1994) lemezről.</span>
<br /><span style="color: rgb(153, 153, 153);font-size:85%;" >(Joel Rubin és Joshua Horowitz a múlt század fordulójának zsidó hangszeres zenéjét kísérlik meg rekonstruálni <span style="font-style:italic;">Bessarabian Symphony</span> című lemezükön. Hasonlóan a barokk zene előadásaiból ismert historikus irányzathoz, ők is eredeti hangszereken játszva próbálják meg életre kelteni a korabeli előadási gyakorlatot, amelyet fluktuáló ritmika, gazdag ornamentika, glisszandók gyakori használata, és általában a vokális technikákhoz közelebb álló előadásmód jellemez. Lemezük azonban jóval több egyszerű kultúrarcheológiai kirándulásnál: élvezetes, élő, érzékenyen és érzelemgazdagon előadott zene.)</span>
<br />
<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://kaufmann.mtak.hu/hu/ms422/ms422-016r.htm"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="http://www.studiolum.com/wang/kaufmann-haggadah-rooster-550.jpg" width="400" height="345" alt="Kakas a Kaufmann-haggadában" border="0" /></a>
<br />De térjünk most vissza a dal szövegéhez. Az utolsó versszakot leszámítva tipikus magyar szerelmes népdalszöveggel van dolgunk, több ismert magyar népdalból is visszaköszön a szerelmesek madár-allegóriája. Az utolsó versszak azonban késői betoldás, amelyet a dalt magáévá tevő haszid zsidó közösség – talán maga Eizik Taub – költött hozzá, s amely gyökeresen átértelmezi az egész dalt.
<br />
<br />A versszak ominózus héber nyelvű sora szó szerinti idézet egy késő középkori pijutból, zsidó liturgikus költeményből. A <i>Cur mi-selo</i> című pijut legkésőbb a 14. században született Észak-Franciaországban ismeretlen költő tollából. A költemény elég hamar elterjedt Európa zsidó közösségeiben, s mind a mai napig felcsendül szombatonként az ünnepi terített asztal mellett az étkezés utáni áldás, a <span style="font-style: italic;">Birkat ha-mazon</span> bevezetőjeként. - Érdekes megjegyezni, hogy a <span style="font-style: italic;">Cur mi-selo</span> <a href="http://www.youtube.com/watch?v=W9cn1pytmYI">ma elterjedt dallama</a> ugyanarra az <span style="font-style: italic;">Ahavoh rabboh</span> modusra épül, mint a <span style="font-style: italic;">Szól a kakas már.</span>
<br />
<br />A <span style="font-style: italic;">Cur mi-selo</span> strófái a <span style="font-style: italic;">Birkat ha-mazon</span> egyes áldásaihoz kapcsolódnak, amelyek hálát mondanak az Istentől kapott ételért, az Ősatyáknak örökbe adott földért, majd könyörögnek a Messiás eljöveteléért és a Szentély újjáépüléséért.
<br />
<br />Ezekből a könyörgésekből emelte át a <span style="font-style: italic;">Szól a kakas már</span> a pijut utolsó strófájának első sorát: <span style="font-size:130%;">יבנה המקדש עיר ציון תמלא,</span> askenázi kiejtéssel: <span style="font-style: italic;">Jibbone ha-Mikdos, Ir Cijajn tömale.</span> Magyarul: „Felépül a Szentély, és Sion Városa benépesül.” Akkor lesz az már.
<br />
<br />Ez a betoldott strófa az Énekek éneke magasságába röpíti fel a dalt. Ahogy a hagyományos rabbinikus értelmezés szerint az Énekek énekének szerelmespárja az Örökkévaló és népének egymás utáni vágyakozását allegorizálja, ugyanúgy a <span style="font-style:italic;">Szól a kakas már</span> énekese a számkivetett zsidó nép képviselőjeként vágyakozik szerelme, az Örökkévaló után, akivel csak a messiási időkben, az Ígéret Földjére való visszatérés és a jeruzsálemi Szentély újjáépítése után egyesülhet.
<br />
<br />Így született meg egy potenciálisan zsidó dallamú magyar népdal és egy transzcendenssé emelt szerelmes vers házasságából a mai napig legnépszerűbb magyar nyelvű haszid dal.
<br />
<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.studiolum.com/wang/arush-ben-shelemo-tar-player-persian-jewish-1846.jpg" onmouseover="return overlib('Perzsiai zsidó kettős képmás „vőlegény”-darabja, 1846 k. Héber betűs, perzsa nyelvű felirata: <i>Târ-zan ‘Arus ben Shelomo</i> – „‘Arusz ben Selomo taron játszik.”', BGCOLOR, '#7777aa', ABOVE, STICKY, MOUSEOFF)" onmouseout="return nd();"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="http://www.studiolum.com/wang/arush-ben-shelemo-tar-player-persian-jewish-1846-400.jpg" alt="Arusz ben Selomo taron játszik. Perzsiai zsidó kettős képmás bal fele, 1846" border="0" /></a>
<br />De ezzel még távol sincs vége a történetnek. A <span style="font-style: italic;">Cur mi-selo</span> pijutnak, úgy tűnik, titokzatos képessége van a szerelmes költemények megtermékenyítésére. Nagykállótól jó ezer kilométerre délre, a szefárd zsidó kultúrkörben egy másik igen népszerű szerelmes dallal fonódik össze a <span style="font-style: italic;">Cur mi-selo,</span> bár itt nem a szöveg, hanem a dallam közös. A szefárd zsidók a pijut hagyományos dallamára éneklik a <i>Los bilbilicos cantan</i> – „A fülemülék dalolnak” –, illetve a <i>La rosa enflorece</i> – „Virágzik a rózsa” – címeken is ismert dalt.
<br />
<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.hortuscarmeli.ms/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24">
<br /><param value="http://www.hortuscarmeli.ms/wang/audio/player.swf" name="movie">
<br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.hortuscarmeli.ms/wang/audio/SavinaYannatouLosBilbilicos.mp3" name="FlashVars">
<br /><param value="high" name="quality">
<br /><param value="false" name="menu">
<br /><param value="transparent" name="wmode">
<br /></object>
<br /><span style="font-size:85%;">Savina Yannatou és a Primavera en Salonico: <span style="font-style: italic;">Los bilbilicos cantan</span> – „A fülemülék dalolnak” (4'11"). Az <a href="http://avaxhome.ws/music/ethnic_world/savina-yannatou-spring-in-salonika.html">Άνοιξη στη Σαλονίκη (Tavasz Szalonikiben, 1995)</a> lemezről.</span>
<br /><span style="color: rgb(153, 153, 153);font-size:85%;" ><a href="http://www.savinayannatou.com/">(Savina Yannatounak</a> az egykori thesszaloniki szefárd közösség dalait összegyűjtő CD-jéről <a href="http://wangfolyo.blogspot.com">Studiolum</a> már két bejegyzésében is idézett egy-egy dalt, <a href="http://wangfolyo.blogspot.com/2008/10/mese-hozott-anyagbol.html">itt</a> és <a href="http://wangfolyo.blogspot.com/2009/03/szefard-mesek-i.html">itt.</a> Ez az anatóliai szefárdságtól elterjedt dal harmadik kedvencünk. A <span style="font-style: italic;">bilbilico,</span> ‘fülemüle’ szó a török <span style="font-style: italic;">bülbül</span> szefárd kicsinyítő képzős alakja, míg a „megsebesül a hold” a magas irodalomból átvett kifejezés a lassan fogyó holdra.)</span>
<br />
<br /><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td style="color: rgb(102, 102, 102);" valign="top" width="60%"><span style="font-size:85%;">La rosa enflorese
<br />hoy en el mes de may
<br />mi alma s’escurese
<br />firiendose el lunar
<br />
<br />Los bilbilicos cantan
<br />con sospiros de aver,
<br />mi alma i mi ventura
<br />estan en tu poder.
<br />
<br />Los bilbilicos cantan
<br />en los arvos de la flor,
<br />debacho se asentan
<br />los ke sufren de amor.
<br />
<br />Mas presto ven, colomba
<br />mas presto ven con mí,
<br />mas presto ven, keridha,
<br />corre i salvame.</span></td><td style="color: rgb(51, 51, 51);" valign="top" width="40%"><span style="font-size:85%;">Virágzik a rózsa
<br />most, május hónapban,
<br />lelkem elsötétedik
<br />ahogy megsebesül a hold.
<br />
<br />A fülemülék dalolnak
<br />vággyal sóhajtozva
<br />lelkem és a sorsom
<br />a te kezedben van.
<br />
<br />A fülemülék dalolnak
<br />a virágzó fák között
<br />a fa alá ülnek le
<br />akiket szerelem gyötör.
<br />
<br />Siess gyorsan, galamb,
<br />siess gyorsan hozzám,
<br />siess gyorsan, kedvesem,
<br />fuss, ments meg engem</span></td></tr></tbody></table>
<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.studiolum.com/wang/rachel-persiah-jewish-bride-1846.jpg" onmouseover="return overlib('Perzsiai zsidó kettős képmás „menyasszony”-darabja, 1846 k. Héber betűs, perzsa nyelvű felirata: <i>Rahel dar hâl vasmeh keshidan</i> – „Rachel szemöldökét festi.”', BGCOLOR, '#7777aa', ABOVE, STICKY, MOUSEOFF)" onmouseout="return nd();"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="http://www.studiolum.com/wang/rachel-persiah-jewish-bride-1846-400.jpg" alt="Rachel szemöldökét festi. Perzsiai zsidó kettős képmás jobb fele, 1846" border="0" /></a>
<br />Végül csendüljön fel a <span style="font-style:italic;">Szól a kakas már</span> ma élő leghitelesebb tolmácsolójának, Eizik Taub rabbi hatodik generációs egyenes ági leszármazottjának, Rebbe Menachem Mendel Taubnak, a Kaliver – „Nagykállói” – haszid dinasztia rabbijának az előadásában. Nem tudom, mennyire tud a Kaliver Rebbe magyarul, mindenesetre a <span style="font-style: italic;">Szól a kakas már</span>-t szinte hamisítatlan szabolcsi tájszólásban énekli. Jeruzsálemben, szombatonként, magyar nyelven.
<br />
<br /><center><embed id="VideoPlayback" src="http://video.google.com/googleplayer.swf?docid=7379896169063552724&hl=da&fs=true" style="width: 400px; height: 326px;" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always" type="application/x-shockwave-flash"></embed></center></div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-41716871768877778302009-03-15T15:17:00.148+01:002009-03-22T23:39:59.168+01:00Egy félreértés<div align="justify">Tegnap este óta megszállottan ud-zenéket hallgatok. Tulajdonképpen egész véletlenül hangolódtam rá ennyire erre a hangszerre és a műfajra. A názáreti ezeregyéjszaka-palota, más néven a <a href="http://www.fauziazarinn.com/">Fauzi Azar Hostel</a>, ahol tavaly nyáron volt szerencsém egy pár felejthetetlen napot tölteni, egy-két hete küldött egy hírlevelet, amiben többek közt azt írják, hogy márciusban minden péntek este egy neves ud-játékos, Wisam Gibran ad koncertet náluk. A Fauzi Azar honlapjáról kiderül, hogy Gibran nem ám akárki: Moszkvában és Berlinben tanult zeneszerzést, többek közt Ligetinél és Kurtágnál. Ő alapította meg a názáreti zenei és művészeti főiskolát, emellett az arab-zsidó ifjúsági zenekar karmestereként és számos zenekari mű szerzőjeként is ismert. Emellett kiváló ud-játékos:<br /><div style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/PbPxmEr5IYI&hl=en&fs=1"><param name="allowFullScreen" value="true"><param name="allowscriptaccess" value="always"><br /></object><object width="425" height="344"><embed src="http://www.youtube.com/v/PbPxmEr5IYI&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></div><br />A neten keresve igen sok linket találtam "róla". Csak így, idézőjelben, mert kiderült, hogy bármilyen hihetetlen is, de ugyanezzel a névvel létezik egy másik, szintén názáreti születésű ud-játékos, szintén igen híres, de egész más életpályával. Mindkettőjük neve وسام جبران arabul, de a másik - nem Fauzi Azar-os - "Wissam Joubran"-nak írja latin betűkkel a nevét. Ez az utóbbi Wissam egy neves názáreti ud-építő dinasztia sarja, maga is ambiciózus <a href="http://www.wissamjoubran.com/">hangszerkészítő</a>. Wissam két szintén ud-játékos testvérével, Samirral és Adnannal összeállva hozta létre a Trio Joubnan együttest, bevallottan a legendás Paco de Lucia-John McLaughlin-Al di Meola flamenco-trió által inspirálva. Akit érdekel, a YouTube-on jó pár élő felvételüket megtalálhatja, az én fülemnek nem tűnik nagyon meggyőzőnek ez az eklektikus, nem kevés "showmanship"-pel fűszerezett fúziós stílus.<br /><br />No de ha nem kerestem volna rá Wisamra, és rajta és a trión keresztül nem találtam volna rá a legidősebb testvér, Samir szólólemezeire, akkor ez a blogbejegyzés sem született volna meg. Samir a trió összeállása előtt is készített szólólemezeket, ezek közül a második 2001-ben jelent meg, címe سوء فهم , vagyis Sou' Fahm, magyarul "Félreértés".<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/Sb06B17H78I/AAAAAAAAAKQ/6anC0dHE5GI/s1600-h/Cover.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5313466938696396738" style="margin: 0px auto 10px; display: block; width: 320px; height: 311px; text-align: center;" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/Sb06B17H78I/AAAAAAAAAKQ/6anC0dHE5GI/s400/Cover.jpg" border="0" /></a><br />Sajnos az a <s>kalózoldal</s> blog, ahonnan az albumot letöltöttem, csak az album borítójának címoldalát tartalmazta, pedig kíváncsi lennék, mi lehetett az a félreértés, ami Samirt egy egész album megalkotására ihlette. Erről biztos ír a CD kísérőfüzete legalább egy pár sort. Innen-onnan azért sikerült összeszednem egyet s mást a lemez létrejöttének körülményeiről, s <a href="http://wangfolyo.blogspot.com/">Studiolum</a> segítségével az utolsó pillanatban a számok címei is meglettek. Ekkorra már megírtam az egyes darabokhoz a kommentárjaimat, de a címek alapján néhány számról olyan érdekes háttértörténetet találtam, hogy végül ezeket is odaillesztettem az egyes kommentárok végére.<br /><br />A lemezen alapvetően nem hagyományos arab zenét hallunk, bár a legtöbb szám alaptémája hagyományos arab dallam. Ezekből kiindulva Samir a legkülönbözőbb stílusfajtákkal és harmonizálásokkal kísérletezik, a közös elem az egyes számok között szinte csak az ud jelenléte - bár a harmadik és ötödik számon még az se -, valamint a darabok hármas, ABA-szerű felépítése, ahol az improvizatív középrészt a kezdő téma és annak a darab végén való visszatérése foglalja keretbe.<br /><br />Mint már említettem, nem igazán kedvelem a fúziós, new age-es, általában world music néven piacra dobott zenéket. A bajom általában nem magával a formával, az eklektikussággal mint olyannal van, hanem azzal, hogy a látványosan feltupírozott forma mögött gyakran sekélyes zenei tartalmat és kevés eredetiséget érzek. Samir albumán viszont olyan személyes hangot és kifejezőerőt vélek felfedezni, amely a darabokat túlemeli az önmagáért való fúziós zene banalitásán, s amely engem személy szerint megfog, felkavar, ámulatba ejt, vagy egyszerűen elgondolkodásra késztet.<br /><br />Az album drámai felütéssel indít. Monoton, mély dobütések, tibeti khöömeit idéző morgások-sóhajtások, egy négyszer megismételt mély üres kvint harangkondulása, szinte nem e világi hangok után lép be ünnepélyes lassúsággal az udon a téma. A dallam leginkább egy temetési menetet kísérő gyászdalra emlékeztet. A gyászinduló hangulatát megerősíti a dobok kíméletlen ritmikus osztinátója. A középső, improvizatív rész is a kilátástalanság, elkeseredés érzetét kelti. - A <a href="http://thisweekinpalestine.com/details.php?ed=31&edid=31&id=294"><em>This Week in Palestine</em></a>-nak a lemezt méltató cikke megerősít fenti megérzésemben: a darab címe - <em>Ramallah August 10</em> - arra a napra utal, amikor a város Al-Tira negyedének rendőrállomását egy izraeli F 18-as lebombázta.<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24"><br /><param value="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" name="movie"><br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.studiolum.com/wang/audio/01-Ramallah August 10.mp3" name="FlashVars"><br /><param value="high" name="quality"><br /><param value="false" name="menu"><br /><param value="transparent" name="wmode"><br /></object><br /><span style="font-size:85%;">Ramallah August 10 (4'49")</span><br /><br />A második szám optimistább hangulatban indít. Samir mindent megtesz azért, hogy a hallgató stílusérzékét teljesen felborítsa! A kezdő zongorafutam és az első ütem dobjai és szintetikus vonósai egy algériai kávéház tipikus <a href="http://www.youtube.com/watch?v=XfndAriojx8">arab-francia hangulatát</a> idézik. Az első-második ütem során viszont rögtön felismerhető lesz az argentín tangó ritmusa. Az indítás méltóságteljes eleganciáját a második ütem után belépő keményen atonálisan dzsesszes harmóniáknak csak azért nem sikerül felborítaniuk, mert pár ütem után visszatér az európai fülnek oly kedves, szinte édeskésen ismerős tonalitás. Ezek után lép be a csábítóan fülbemászó téma udon, amelyet nemsokára egy fuvola követ. A darab sokáig ebben a meghitt tonális világban marad, komplex arab ritmikával és a kíséretben némi visszafogottan pikáns "alzsíri" disszonanciával fűszerezve. Az improvizatív középrészt a zongora progresszív rockos (!) felütései jelzik előre. A középső rész ismét újabb világba visz: a szinte követhetetlenül komplex harmóniák a Jethro Thull, Genesis és a progresszív rock más jeles képviselőinek is dicsőségére válnának. A progresszív harmóniákat hamarosan egész hangos skálára alapozott többszólamú dallamfrázisok váltják fel, amelyek egészen debussys színezetet adnak a darabnak. Majd ismét a progresszív rockot és Ian Anderson frenetikus fuvolajátékát idézik a hamarosan belépő osztinátó dobok és pszichedelikus fuvolaszólók. A fuvola és a zongora egzaltált uniszónója és az izgatott dobszólók visznek fel a csúcsig - majd hirtelen csend, és az udon ünnepélyes lassúsággal ismét felcsendül a bevezető téma, minden nyugalmával és melankólikus fájdalmával együtt.<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24"><br /><param value="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" name="movie"><br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.studiolum.com/wang/audio/02-Lamma Bada.mp3" name="FlashVars"><br /><param value="high" name="quality"><br /><param value="false" name="menu"><br /><param value="transparent" name="wmode"><br /></object><br /><span style="font-size:85%;">Lamma Bada (8'46")</span><br /><br />A darab témája egy Közel-Kelet-szerte ismert nagyon régi, andalúz arab dallam, a Lamma Bada, szabad fordításban: "Amikor ringó léptekkel elindult". Hagyományos előadásban meghallgatható <a href="http://www.youtube.com/watch?v=1O7-qy9UZKI&feature=related">itt</a>.<br /><br />A következő szám címe <em>Nafas</em>, vagyis "Lélegzet". A darab nem is más, mint öt mély lélegzetvétel! Három belégzés, kettő ki. Talán a kezdő és végző belélegzés lenne a téma, és a középső három az improvizáció...?<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24"><br /><param value="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" name="movie"><br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.studiolum.com/wang/audio/03-Nafas.mp3" name="FlashVars"><br /><param value="high" name="quality"><br /><param value="false" name="menu"><br /><param value="transparent" name="wmode"><br /></object><br /><span style="font-size:85%;">Nafas (0'24")</span><br /><br />Nem tudni, nincs is idő gondolkozásra, mert a következő tétel attacca indít. Az ud Albéniz ismert <a href="http://www.youtube.com/watch?v=oEfFbuT3I6A">Asturiasába</a> csap, azonban olyan, az eredeti darabban nem létező vonószenekari harmóniák zokognak a háttérben, amik Albéniz idilli darabját apokaliptikus vízióvá alakítják át. Nemsokára belépnek az utolsó ítélet trombitái is. A darab középrészének időtlen nyugalmát ez után a bevezető után letargiának, végső lemondásnak élem meg. A virtuóz improvizáció alapvetően hagyományos arab stílusra utal, de kis figyelemmel felfedezhetünk benne itt-ott utalásokat Albéniz Asturiasára is. A darab az apokaliptikus, egzaltált téma visszatérésével zárul. Nagy kár, hogy a zenekari kíséret - nemcsak ebben, hanem az album összes többi darabjában is - szintetizátorról megy.<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24"><br /><param value="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" name="movie"><br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.studiolum.com/wang/audio/04-Asturias.mp3" name="FlashVars"><br /><param value="high" name="quality"><br /><param value="false" name="menu"><br /><param value="transparent" name="wmode"><br /></object><br /><span style="font-size:85%;">Asturias (5'20")</span><br /><br />Samir Jubran amúgy korántsem az első, aki Albéniz darabját udon játssza: előtte nem kisebb mester interpretálta a darabot ezen a hangszeren mint maga az Ud Királya, Farid al-Atrash. Aki a történelmi pillanat átélésének kedvéért hajlandó tolerálni a histórikus hang- és képminőséget, kattintson <a href="http://www.youtube.com/watch?v=QtfANG7hjZU">ide</a>. Faridról a későbbiekben lesz még szó!<br /><br />A következő darab fájdalmas arab furulyaszóló. A cím is egyszerűen <em>Nay</em>, ami a hagyományos arab hétlyukú furulya neve. Hangzása a magyar hosszi furugla hangjára emlékeztet.<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24"><br /><param value="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" name="movie"><br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.studiolum.com/wang/audio/05-Nay.mp3" name="FlashVars"><br /><param value="high" name="quality"><br /><param value="false" name="menu"><br /><param value="transparent" name="wmode"><br /></object><br /><span style="font-size:85%;">Nay (1'39")</span><br /><br />Mintha a furulya jajongása csak bevezető lett volna a következő számhoz. Könnyed dzsesszes kíséret ad hátteret az ud fülbemászó dallamához. Az udhoz társul nemsokára az előbbi furulya is. A stílus itt már nagyon európai, hagyományos lassú rockzenére - vagy talán inkább amerikai folkra - emlékeztet. Ez a darab talán kissé banálisabb, mint az előzők, de ennyi dráma és érzelmi vihar után ez most egyenesen jól is esik. - A szám címe <em>Turab Ahmar</em>, "Vörös föld".<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24"><br /><param value="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" name="movie"><br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.studiolum.com/wang/audio/06-Turab Ahmar.mp3" name="FlashVars"><br /><param value="high" name="quality"><br /><param value="false" name="menu"><br /><param value="transparent" name="wmode"><br /></object><br /><span style="font-size:85%;">Turab Ahmar (4'18")</span><br /><br />A következő darab teljesen hagyományos arab zenének tűnik. Két, negyedhangokra hangolt ud kígyózó, egymás körül keringő duója, néha együtt haladnak, néha eltávoznak egymástól, majd újból összefonódnak egy szólamban. Az improvizatív középrész felépítése is teljesen hagyományos: először az egyik ud mondja el a magáét, közben a másik egy-két odapengetett hanggal "belehümmög", majd mikor az első szépen lekerekítette a magáét egy kádenciával, belép a második ud, most az első kísér csak, jószerint csak az alaphang pengetésével, majd ismét szerepcsere, s amikor már nem bírnak magukkal, szépen összefonódva egy diszkrét duettel zárják a tételt. - A darab címe <em>Duet al Nisf Al Akhar</em>, ami olyasmit jelent, mint "A másik fél duettje" (?).<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24"><br /><param value="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" name="movie"><br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.studiolum.com/wang/audio/07-Duet al Nisf Al Akhar.mp3" name="FlashVars"><br /><param value="high" name="quality"><br /><param value="false" name="menu"><br /><param value="transparent" name="wmode"><br /></object><br /><span style="font-size:85%;">Duet al Nisf Al Akhar (4'54")</span><br /><br />A szintetizátorzenekar tuttijával robban be a következő szám. Számomra talán ebben a darabban a legelviselhetetlenebb a szintetizátorhangzás: régi egyiptomi romantikus mozifilm agyonjátszott kópiáját látom magam előtt, már várom a romantikus főhős elcsuklón feltörő tenorját, de helyette - hála Istennek - az ud lép be egy melankolikus témával. A középrész, amelyet az ud dominál, érzésem szerint nem elég karakteres, és kissé túl hosszúra is sikeredett. Szinte megváltás, amikor a klisészerű szintetizátortrombiták belépnek egy-egy ébresztő erejére. A klisészerű egyiptomi filmzene annyira banális, hogy már-már kész élvezet hallgatni. A végén az együttes egy balkáni körtáncba tör ki, és ezzel, no meg egy kis ízléstelen accelerandóval meg egy nyálas akkorddal végződik az egész. Happy end. Kérjük, hogy az üres kóláspoharat és a pattogatott kukoricás zacskót ne felejtsék az ülésen.<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24"><br /><param value="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" name="movie"><br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.studiolum.com/wang/audio/08-Lahn al Khuloud.mp3" name="FlashVars"><br /><param value="high" name="quality"><br /><param value="false" name="menu"><br /><param value="transparent" name="wmode"><br /></object><br /><span style="font-size:85%;">Lahn al Khuloud (7'18")</span><br /><br />Már készen voltam a fenti elemzéssel, amikor rátaláltam a darab eredeti forrására. S láss csodát, a darab valóban filmzene, egy 1952-es egyiptomi film, a <em>Lahn al Khuloud</em> - "Örök dallam" - témája! A zene szerzője és a film főszereplője pedig nem más mint az Ud Királya, a libanoni drúz hercegi család sarja, Farid al-Atrash, aki amellett, hogy virtuóz udjátékos volt - a mai napig a legnagyobb elismerés, amit egy arab udjátékos kaphat a közönségtől, a <em>Ya Farid!</em>, azaz "Valóságos Farid!" bekiabálás -, több mint harminc filmben törte össze az ifjú egyiptomi hölgyek szívét. Aki pedig meg akarná hallgatni az eredeti filmzenét, természetesen valódi "agyonjátszott-kópia"-hangon, bátran kattintson <a href="http://www.ahyasalam.com/play_song.php?songmd=add64893384b708a79d1c3c2e40b677c&lang=EN">ide</a>.<br /><br />Az album a Syrius együttes <a href="http://www.youtube.com/watch?v=rDKb8OwEols&feature=PlayList&p=C7813247703D657D&index=3">Az ördög álarcosbálja</a> című, nagyon progresszív dzsesszes-rockos albumának parafrázisával zárul. Egy az egyben ugyanaz a harmóniavilág, lüktetés, hangszerelés, hirtelen váltások, újraindítások. Már csak Orszáczky Miklós rekedtes hangja hiányzik ahhoz, hogy az illúzió teljes legyen. - A darab címe <em>Badiyat al-Mareekh</em>, "Marsbéli sivatag".<br /><object id="audioplayer1" data="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="150" height="24"><br /><param value="http://www.studiolum.com/wang/audio/player.swf" name="movie"><br /><param value="playerID=1&soundFile=http://www.studiolum.com/wang/audio/09-Badiyat al-Mareekh.mp3" name="FlashVars"><br /><param value="high" name="quality"><br /><param value="false" name="menu"><br /><param value="transparent" name="wmode"><br /></object><br /><span style="font-size:85%;">Badiyat al-Mareekh (5'13")</span><br /><br />Végül egy kis rejtvény a kihívásokat kedvelő olvasónak. A <em><a href="http://thisweekinpalestine.com/details.php?ed=31&edid=31&id=294">This Week in Palestine</a></em> írja a lemezt méltató cikkében, hogy a kortárs és dzsessz-stílusban írt számok mellett olyan klasszikusok is helyet kaptak a lemezen, mint a 18. sz-i Ishaq Al-Bineez egyik szerzeménye. Nos, melyik ez az örökzöld darab?</div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-36595101224212815252008-09-17T22:05:00.005+02:002008-09-17T23:39:20.679+02:00Tigrisugrás-forrás<div align="justify">Meg kell vallanom, talán túl szigorú voltam He Pan elvtárssal, amikor azt vetettem szemére, hogy el akarja előttünk titkolni, hogy a hozzánk hasonló földi halandók is hozzájuthatnak a híres-nevezetes Oroszláncsúcs teához. Azt viszont a javára kell írnom, hogy nem felejtette el felhívni a figyelmet arra, hogy "Sárkánykúti teához vizet a Tigrisugrás-forrásból!"<br /><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SNF3WeTrpoI/AAAAAAAAAJw/0DWl0rm0R04/s1600-h/Tigerspring02.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5247106268839782018" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SNF3WeTrpoI/AAAAAAAAAJw/0DWl0rm0R04/s400/Tigerspring02.jpg" border="0" /></a><br />Bármennyire is lenyűgöző Jingék kínai teaválasztéka, Tigrisugrásvízben még ők sem szállítóképesek. Ezért a különlegességért, amelyet a kínaiak országuk harmadik legjobb vizének tartanak, el kell zarándokolnunk abba a Hangzhouba, ahol a Sárkánykút tea is terem. Itt található az a Hu Pao Quan - 虎跑泉 -, avagy Tigrisugrás nevű forrás, amelyet a helyiek a Sárkánykút teával együtt "a Nyugati tó két csodája"-ként emlegetnek.<br /><br />Honnan a név? Valamikor a Tang dinasztia idejében (618-917) itt, a Daci hegy lábánál álló templomban élt egy szerzetes, bizonyos Xing Kong. A szerzetesnek rengeteg erőfeszítésébe és utánajárásába tellett, hogy beszerezze mindennapos vízszükségletét, s emiatt egy nap elhatározta, hogy végleg elhagyja a templomot. Ugyanazon éjszaka azonban álmot látott: az Égiek közül megjelent neki valaki, s megjövendölte, hogy nemsokára két tigris fog megjelenni, s forrást fog neki ásni. S valóban: másnap reggel két hatalmas tigris ugrott elő a Heng Shan hegységből, és mancsukkal gödröt ástak a bámuló szerzetes előtt. A gödörből azonnal tiszta, édes forrásvíz buggyant elő.<br /><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SNF3Wr-9Y8I/AAAAAAAAAJ4/h4PaXdq_xKg/s1600-h/Tigerspring04.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5247106272510960578" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SNF3Wr-9Y8I/AAAAAAAAAJ4/h4PaXdq_xKg/s400/Tigerspring04.jpg" border="0" /></a><br />A forrás vizét a mai napig nagy becsben tartják a helyiek, és akár órákon át is állnak hosszú sorokban, hogy a forrás vizét kannákban és palackokban hazavihessék mindennapi Sárkánykút teájukhoz.<br /><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SNF4K1uqe0I/AAAAAAAAAKI/Mk3WeOaL99c/s1600-h/Tigerspring05.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5247107168480164674" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SNF4K1uqe0I/AAAAAAAAAKI/Mk3WeOaL99c/s400/Tigerspring05.jpg" border="0" /></a><br />A Tigrisugrás-forrás vize nem csak különleges tisztaságáról és édes ízéről híres: alacsony ásványianyag és magas radontartalma miatt nagyon egészséges víznek tartják. Van ezen felül egy egészen sajátos tulajdonsága is: annyira magas a felületi feszültsége, hogy az óvatosan ráhelyezett pénzérme nem süllyed el rajta, valamint három milliméteres magasságig túl lehet tölteni vele egy poharat anélkül, hogy a víz kicsordulna. Az alábbi kép autenticitását a pohár alján ázó Sárkánykút tea levélkéi is megerősítik:<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SNF3Wq0McZI/AAAAAAAAAKA/eF4S6SiXGsU/s1600-h/Tigerspring03.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5247106272197374354" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SNF3Wq0McZI/AAAAAAAAAKA/eF4S6SiXGsU/s400/Tigerspring03.jpg" border="0" /></a></div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-88395426358191352632008-09-17T13:57:00.010+02:002008-09-17T23:46:02.508+02:00Korai szedésű Sárkánykúti Oroszláncsúcs tea<div align="justify"><a href="http://wangfolyo.blogspot.com/">Studiolum blogján</a> olvasom a <em>Teázás szakértővel</em> című pompás kis novellát Liu Xüelin író tollából az önjelölt kínai káder-tea-szakértőről. Nem akarom lelőni a poént, érdemes kinek-kinek elolvasni <a href="http://wangfolyo.blogspot.com/2008/09/tea-utja.html">az eredeti blogbejegyzést</a>, én magam jókat derültem rajta. De ha már teaszakértő, pláne önjelölt, annak itt volnék én is, és ilyen minőségemben nem hagyott nyugodni He Pan elvtárs egyik legutolsó megjegyzése a novella fő tárgyáról, a Korai szedésű Sárkánykúti Oroszláncsúcs teáról. "Az Oroszláncsúcs korai szedés megszerezhetetlen!" - így He Pan. - "Árusnál, piacon végképp nem kapható!"<br /><br />Na tessék, még egy önjelölt szakértő, aki nem akar arcot veszíteni. Ha tudnám He Pan elvtárs, vagy legalábbis a szóban forgó kínai járási kulturális hivatal méjlcímét, rögtön értesíteném őt, hogy valódi, hamisítatlan korai szedésű Sárkánykúti Oroszláncsúcs - 狮峰龙井, avagy Shi Feng Long Jing - teáért - 2008-as, legelső szedés! - forduljon bizalommal a nemes kínai teák egyik legjelesebb honi szállítójához, a Guangzhou-beli Jing asszonyhoz, akinek boltjában habár borsos áron, de hozzájuthat <a href="http://www.jingteashop.com/pd_green_tea_shi_feng_long_jing.cfm">ehhez a ritka kincshez</a>.<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246978605423455170" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SNEDPfBW68I/AAAAAAAAAJo/eNC4GH9_-AQ/s400/ShiFengLongJing.jpg" border="0" /><br />Milyenek is a véletlenek! Studiolum blogja szeptember 16-án jelent meg, én pedig 15-én kaptam visszaigazolást Jingéktől legutóbbi tearendelésemre. Ebben természetesen nem volt a méregdrága Oroszláncsúcs stb. tea, de a novella olvasása után már bánom, hogy legalább egy kis samplert nem rendeltem belőle. Mintha He Pan áradozása kitört volna medréből, átcsapva a mit sem sejtő Jingék tisztes teaüzletének honlapjára, ahol ezt olvassuk a teáról, gyarló fordításomban:<br /><br /><strong>Illat:</strong> kellemes és mély párolt bab, nagy tisztaság, erős, ugyanakkor elegáns.<br /><br /><strong>Öntet</strong>: a fényes, fűszerű, kiváló tisztaságú halványsárga öntet elárulja, hogy ez a tea valóban magashegyi termés. Az olajosan sűrű öntet a szájban kellemes, sima és élénk érzetet kelt.<br /><br /><strong>Íz:</strong> az első benyomás a palettán: frissesség. Kezdetben citrusos jegyet mutat, majd határozott diós ízzel jelentkezik. Az aroma diszkrét, ugyanakkor határozott, a szájpadlás leghátsó részéig hatol. Az íz édes és elképesztően remek, hosszan tartó Hui Gan-nal, gyengébbek és faluról jött fiatal irodalmárok kedvéért: utóízzel.<br /><br />Eddig He P... izé, Jing. Aki ennek a leírásnak ellen tud állni, sikeres ember nem lehet.<br /><br />Aki pedig rendelni szeretne, annak érdemes ám sietni, mert valamely hangzhoui teházban azt a rosszmájú szóbeszédet hallottam rebesgetni, hogy Jing asszony a késői megrendelőknek már csak tavalyról maradt, kesernyés fűzfalevelet küld.</div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-91032079593767291532008-09-04T20:44:00.019+02:002008-09-05T21:38:37.968+02:00Csapataink Gázánál állnak!<div align="justify">1916. május 9-ének reggelén Jeruzsálem lakói nem mindennapos eseményre ébredtek: az osztrák-magyar monarchia hadseregének négyszáz magyar katonája masírozott be díszmenetben a városba.<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAuSRziWzI/AAAAAAAAAJc/dqpWnX6qrDw/s1600-h/AustrianHospice03.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242240857811344178" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAuSRziWzI/AAAAAAAAAJc/dqpWnX6qrDw/s400/AustrianHospice03.jpg" border="0" /></a><br />Bár a katonák csak átutazóban voltak útban a Negev sivatag felé, rövid látogatásuk több fontos eseményét is megörökítették korabeli naplófeljegyzések és levelek. Ezekből többek közt megtudjuk, hogy az osztrák-magyar zarándokház rektora, Franz Fellinger vezetésében a katonák végiglátogatták a város szent helyeit. Látogatásuk egyik fénypontja a Szentsír-templomban tartott ünnepélyes szentmise volt, melyhez a zenei kíséretet az egység zenekara szolgáltatta.<br /><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtftij7uI/AAAAAAAAAJE/N57iDZ-ouFw/s1600-h/AustrianHospice04.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242239989083008738" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtftij7uI/AAAAAAAAAJE/N57iDZ-ouFw/s400/AustrianHospice04.jpg" border="0" /></a><br />A katonákat rövid jeruzsálemi tartózkodásuk alatt részben az osztrák-magyar zarándokházban, részben a német Szent Pál zarándokházban szállásolták el. Május 13-án továbbmasíroztak dél felé, de helyüket nemsokára egy újabb négyszáz fős magyar katonai egység vette át, akik május 27. és június 1. között élvezhették a Szent Város vendégszeretetét. Ennek az egységnek a tisztikarát, amely az osztrák-magyar zarándokházban kvártélyozta be magát, maga a jeruzsálemi katolikus pátriárka, Philipp Camassei is megtisztelte látogatásával. A pátriárkát díszes katonai tiszteletadással fogadták: a magyar katonák sorfalat álltak a zarándokház előtt, a tiszti kar a bejáratnál várakozott. A pátriárka megjelenésekor rázendített a katonazenekar. A főparancsnok bekísérte a nagytiszteletű vendéget a zarándokház szalonjába, akinek szórakoztatásáról itt egy négytagú magyar cigányzenekar (sic!) gondoskodott. Arról már nem szól a fáma, melyik fáról akasztottak le Jeruzsálemben hirtelenjében egy négytagú cigánybandát. Valószínűbbnek tartom, hogy a magyar katonák közül, vagy az üteget kísérő katonazenekar tagjaiból kerültek ki a rögtönzött kvartett tagjai.<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAthEHHLpI/AAAAAAAAAJU/gOKp7BNqBo0/s1600-h/AustrianHospice07.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242240012321762962" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAthEHHLpI/AAAAAAAAAJU/gOKp7BNqBo0/s400/AustrianHospice07.jpg" border="0" /></a><br />De mit is keresett ez a nyolcszáz magyar katona 1916 közepén a török fennhatóságú Jeruzsálemben? A válaszhoz forgassuk vissza az idő kerekét még másfél évvel.<br /><br />1915 februárjában a központi hatalmak oldalán harcoló Törökország sikertelen kísérletet tett az angol kézen lévő Szuezi csatorna bevételére. A kudarc ellenére a török vezérkar újabb áttörési kísérletet tervezett, ez alkalommal számítva a szövetségesek nehézfegyvereinek támogatására. Már a háború előtti közös hadgyakorlaton kitűnt, hogy az osztrák-magyar hadsereg hegyi tüzérségét különös hatékonysággal lehetne bevetni egy esetleges sivatagi offenzívánál. (Kíváncsi lennék, melyik sivatagban folyhatott ez a közös hadgyakorlat...) Ezért 1915 szeptemberében Enver Pasa a Monarchia konstantinápolyi követségéhez fordult, s tüzérségi támogatást kért egy újabb szuezi offenzívához. Vonakodva bár, de a szövetségi viszonyt rontani nem akarva, a Monarchia két, összesen nyolcszáz főből álló hegyi tarackosüteget küldött 1916 tavaszán a török fennhatóságú Palesztinába. A hadvezetőségnek nem voltak túlzott illúziói a hadosztály hatékonyságát illetően. Amikor Apostoli Királyunk aláírta a menetparancsot, rezignáltan csak ennyit jegyzett meg: "Na ich glaub doch, die sehn wir nimmer!"<br /><br />A szuezi frontra küldött von Marno hegyi tarackosüteg - K. u. k. Gebirgshaubitzdivision von Marno - szinte kizárólag magyar katonákból állt. Ezt megerősíti az a pár tábori képeslap is, amit filatéliai internetes oldalakon találtam: a k.u.k. Gebirgshaubitzbatterie jelzésű lapok feladói és címzettjei is mind magyarok. Van, aki az otthoniakkal a szentföldi látogatás élményét osztja meg, mint a szüleinek író Lukács Lajos:<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtNsrlkZI/AAAAAAAAAIk/2-vp8F4qX8E/s1600-h/2889-55a.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242239679614783890" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtNsrlkZI/AAAAAAAAAIk/2-vp8F4qX8E/s400/2889-55a.jpg" border="0" /></a><br />...de vannak, akiknek szívében a honvágyat és az otthoni szeretettek hiányát még a Szentföld varázsa sem tudja enyhíteni:<br /><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtN6fBPQI/AAAAAAAAAIs/FLvZcIhzrPA/s1600-h/2889-57a.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242239683320167682" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtN6fBPQI/AAAAAAAAAIs/FLvZcIhzrPA/s400/2889-57a.jpg" border="0" /></a><br />Hogy Ritt János tizedes Ritt Magda óbudai lakossal - édesanyja? nővére? - szentföldi élményeit akarta-e megosztani, vagy szívének szomorúságát akarta-e kiönteni, nem tudhatjuk meg a tábori levelezőlap címzésoldaláról:<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtNuspoHI/AAAAAAAAAIc/1L5A4vYpF_c/s1600-h/2889-52.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242239680156115058" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtNuspoHI/AAAAAAAAAIc/1L5A4vYpF_c/s400/2889-52.jpg" border="0" /></a><br />De térjünk vissza 1916 elejére. A von Marno hegyi tarackosüteget nagy csinnadrattával február végén, március elején indították útnak a Közel-Keletre. Konstantinápolyban keleti pompával fogadták a magyar vitézeket. Útjuk során még több hasonló ünnepélyes fogadtatásban volt részük, így Jeruzsálembe való megérkezésükkor is. A rövid jeruzsálemi tartózkodás után végül mindkét egység megérkezett úticéljához, a Negev sivatagban fekvő Bir Seba/Beer Seba városához. Itt csatlakoztak török szövetségeseikhez, akikkel együtt augusztusban másodszor is megkísérelték bevenni a Szuezi csatornát. Ez a kísérlet is kudarcba fulladt, de a magyar tüzérségnek köszönhetően sikerült az angol ellentámadást lefékezni és a frontvonalat stabilizálni. Ezt követően a tarackosütegek még egy ideig a frontvonalon maradtak, majd novemberben visszahúzódtak Betlehembe téli szállásra.<br /><br />A törökök ezt követően végleg felhagytak a szuezi áttörés gondolatával. Az angolok ezzel szemben 1917. márciusában Gázánál masszív támadást indítottak a török és magyar erők ellen. Vesztükre: a magyar tüzérség, akik a front élvonalában felkészülten várták az angol támadást, megsemmisítő csapást mértek az angolokra. Az angolok április 20-án és 21-én újra támadtak Gázánál, immár tankokat is bevetve, de ez a támadás is súlyos angol veszteségekkel végződött, hála a magyar tüzérségnek, akik az embermagasságú kaktuszligetek fedezékéből tizedelték meg taracktűzzel az ellenséget.<br /><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtf_PpT3I/AAAAAAAAAJM/9i5TNkbTzyU/s1600-h/AustrianHospice05.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242239993835507570" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtf_PpT3I/AAAAAAAAAJM/9i5TNkbTzyU/s400/AustrianHospice05.jpg" border="0" /></a><br />1917 októberében harmadszor is angol támadás indult az új parancsnok, Allenby tábornok vezetésével. Az alaposan átszervezett és megerősített angol erőknek ez alkalommal sikerült az áttörés Bir Sebánál, bár csak több napos kemény harc árán, ahol a magyar tüzérek ismét csak derekasan helytálltak. Ha az angol előrenyomulást már nem is lehetett megállítani, tüzéreink vitézül fedezték a török csapatok visszavonulását.<br /><br />A magyar tarackosütegek később még résztvettek két Jordán-völgyi ütközetben, majd Aleppo irányában vonultak ki Palesztinából.<br /><br />Ferenc József baljóslata szerencsére alaptalannak bizonyult. Az ütegek a háború befejeztével csupán csekély veszteségről adhattak számot, s miután a többi, a török hadszíntéren harcoló osztrák-magyar egységgel együtt Konstantinápolyban behajózták őket, Trieszten keresztül léphettek ismét hazai földre 1919 tavaszán.<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtOayGSiI/AAAAAAAAAI0/h5lzuI9EWgI/s1600-h/kap543.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5242239691990125090" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SMAtOayGSiI/AAAAAAAAAI0/h5lzuI9EWgI/s400/kap543.jpg" border="0" /></a></div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-73151269205885073302008-08-20T12:18:00.018+02:002008-08-20T23:20:30.808+02:00Die grosse Fuge von Jerusalem<div align="justify">Este háromnegyed nyolc. Felsétálok a jeruzsálemi Hashimi hosztel tetőteraszára, ahonnan fantasztikus panorámakilátás nyílik az Óváros keleti felére és az Olajfák hegyére. A nappali hőség ilyenkor már kezd veszteni erejéből, és az alkonyi szelek is kezdik megmozgatni a fülledt levegőt. Egy csésze forró arab mentateával a kezemben leülök a terasz szabad asztalainak egyikéhez, élvezem a csöndet, és várok. Várom a minden este felhangzó előadást, a Jeruzsálemi Nagy Fúgát.<br /><br />És hirtelen, nyolc óra előtt tíz perccel felharsan az egyik minaretből az első szólam: Allahu akbar! Nagy az Isten! Először egy hosszú, kitartott hang, majd egy lassú melizma, körbejárva az első hosszú hangot, majd váratlanul két magas hangon felcsapja az "akbar"-t. Rövid csönd. Újrakezdi az "Allahu"-t, de pár másodperc múlva belép egy másik müezzin az Óváros egy másik pontjáról; az ima ugyanaz, a dallam és a kezdőhang némileg más. Pár másodperc múlva belép a harmadik szólam egy harmadik minaretből, és az első fél perc elteltével már legalább hat szólam dicsőíti Allahot az Óváros minareteiből.<br /><br />A hatás, attól függően, mennyire felkészült az ember, lehet hátborzongató, irritáló, felemelő, drámai. Hidegen biztosan senkit nem hagy. Már csak az elementáris hangerő miatt sem, mert minden minaret egyenként négy, a szélrózsa minden irányába forduló megafonból hirdeti Allah nagyságát, részint egymással konkurrálva, részint együttes erővel hirdetve a város hitetlenjeinek az iszlám erejét.<br /><br />Engem minden alkalommal lenyűgöz és felemel ez a drámai fúga. Atonális hangközeivel és harmóniáival, egybefolyó, hullámzó ritmikájával Schönberget idézi számomra, különösen azt a nagyon híres darabját, amely szövegében is hátborzongatóan rokon a müezzin imájával: a Shema Yisroel kórust, amely Egy varsói túlélő című művének a csúcspontja. Halld Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!<br /><br />A müezzinek fúgája mint spontán, szándékolatlan zenemű Glenn Gould zseniális rádióprogramjait, a Solitude Trilogy-t is eszembe juttatja. Gould ezekben használja azt a technikát, amit ő maga "contrapuntal radio"-nak, "ellenpontozott rádió"-nak nevez: szimultán játszik be két vagy több monológot, amelyek aztán kontrapunktszerűen keverednek egymással, illetve fúgaszólamok módjára lépnek be vagy ki különböző időpontokban. A hatás ugyanannyira lebilincselő és ugyanolyan komplex zenei élményt ad, mint a jeruzsálemi müezzinek spontán kontrapunktja.<br /><br />Három-négy perc elteltével lassan megfogyatkoznak a fúga szólamai a jeruzsálemi minaretek felett. A végén már csak két szólam verseng egymással; aztán csak egy marad, egy hosszabb kádenciát énekel, majd egy rövid frázis erejéig még beszáll a duettbe egy elkésett minaret, s végül az utolsó magányos szólam is elhal. Jeruzsálem felett ismét teljes a csend, a lemenő naptól vöröslik az égbolt, az Olajfák hegye fölött magányosan libeg egy papírsárkány.<br /><br />***<br /><br />Idén júliusban több estén át is hallgattam a müezzinek koncertjét, de csak az egyik utolsó estén jutott eszembe, hogy meg kéne örökítenem legalább az egyik koncertet. Sajnos nem sikerült idejében bekapcsolnom digitális fényképezőgépem filmfelvevőjét, ezért a felvételről lemaradt az egyik legizgalmasabb rész, az egyes szólamok belépése. A felvétel így már a tuttival indít. A minőség sem túl jó, egyrészt a felvevő fényképezőgép miatt, másrészt az esti szél is néha belefúj a gép mikrofonjába, ez okozza az időnként hallható recsegő hangokat. Legközelebbi jeruzsálemi utamon igyekszem majd egy teljes felvételt készíteni jobb minőségben. </div><div align="justify"><br /><object height="350" width="425"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/viv9vkmIHWk"><br /> <embed src="http://www.youtube.com/v/viv9vkmIHWk" type="application/x-shockwave-flash" width="425" height="350"></embed> </object></div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-89775000577197630322008-08-19T20:50:00.036+02:002008-08-20T20:39:08.138+02:00Otthon, édes otthon!<div align="justify">Két évvel ezelőtt, 2006 októberében Jeruzsálemben járva nagy meglepetésemre a magyar történelem egy rejtett, de máig is élő darabkájára bukkantam. Esküvőre voltunk hivatalosak a Szent Városba, és még itthonról foglaltunk helyet egy, az Óváros közepén fekvő, vonzó kinézetű moszlim hosztelbe. Megérkezésünk után szomorúan kellett konstatáltunk, hogy a vonzó kinézet nagyjából az egyetlen pozitívum, amit a helyről el lehet mondani. Így amikor megtudtuk, hogy az esküvőre hivatalos baráti társaság másik fele egy sokkal barátságosabb, európaibb helyen, a pár sarokkal arrébb fekvő <a href="http://www.austrianhospice.com/">Österreichisches Hospiz</a>-ban – Osztrák Vendégházban – szállt meg, s ráadásul ugyanazért az árért, amit mi a moszlimoknál fizettünk, még kiadós reggelit is kapnak, nyomban átköltöztünk sógorékhoz.<br /><br />A ház, amely a múlt század közepén épült egyrészt az ausztriai keresztény zarándokok szolgálatára, de még inkább a Habsburg birodalom közel-keleti terjeszkedési politikájának egyik első mérföldköveként, már kívülről is imponáló látvány. Fehér mészkőtéglából épült falak veszik körbe erődszerűen minden oldalról, és lentről nézve alig sejti az ember, milyen paradicsomi látvány fogadja majd az épületbe belépőt. A fal egyik oldalán szerényen megbúvó bejárati ajtónál csöngetünk, majd a kinyíló ajtón belépve egy magas lépcsőn felmegyünk az épület földszintjére. A földszintet, amely az Óváros többi épületéhez képest az első emelet magasságában fekszik, gyönyörű mediterrán függőkert övezi, tele datolyapálmákkal, lángfákkal, embermagasságnyi kaktuszbokrokkal, s köztük üde pázsitfoltokkal. Az épület a kerttel együtt valódi oázisként magasodik az Óváros szűk sikátorai, szürke utcái és tetői fölé. A kertből pompás kilátás nyílik a moszlim negyed fő piacterére, ahonnan a zarándokház utcai bejárata is nyílik.<br /><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKsjbwrX9_I/AAAAAAAAACU/8nlNn4BSGKI/s1600-h/DSCN1447.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236337503289879234" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs1N0emKsI/AAAAAAAAAE8/e1rNdriqyyY/s400/DSCN1447.JPG" border="0" /></a><br />Miután kigyönyörködtük magunkat a pazar kilátásban, felderítő körútra indultunk az épületben. Katolikus pap barátunk – szintén a csoport tagja, aki az esketést volt hivatott végezni – rögtön bevitt minket a zarándokház házi kápolnájába. E sorok íróját itt érte az első meglepetés: a kápolna oltárképei. Az oltár fő festménye, amely a Szent Családot, a zarándokház védőszentjeit ábrázolja, Leopold Kupelwieser alkotása 1859-ből, s önmagában abszolút nem különleges. Sokkal érdekesebbek viszont az oltárkép két oldalán látható díszítések és feliratok: balra a monarchia-korabeli osztrák címer sassal, jobbra pedig a koronás, angyalos nagy magyar címer, alatta latin felirat, középen a „Mariani Regni Hungariae” szavakkal.<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKsiZm7yN_I/AAAAAAAAABc/ADV1i1Rtdlg/s1600-h/DSCN1474.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236338326599996898" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs19vjBleI/AAAAAAAAAFE/HfIkWqi1AFw/s400/DSCN1474.JPG" border="0" /></a><br />Az oltárkép fölött a Monarchia szentjeit látjuk: a központi fő alak Szent Jeromos, aki Stridoniumban, a mai Horvátország - a mozaik készítésének idején pedig az akkori Monarchia - területén született, és a Szentföldön, Betlehemben halt meg. Ennél szimbolikusabb alakot nem is választhattak volna a Monarchia legfőbb szentföldi képviselőjének. Jeromostól közvetlenül jobbra pedig nem áll más, mint a mi Szent István királyunk, minden kötelező attribútumával: a Szent Koronával, kezében a jogarral és a kettős keresztes országalmával, vállán a koronázási palást.<br /><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKsiq1HPpVI/AAAAAAAAABk/tusfvcSQyV8/s1600-h/DSCN1475.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236338535326232306" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs2J5HPLvI/AAAAAAAAAFM/eZ-HS5VFgL4/s400/DSCN1475.JPG" border="0" /></a><br />A magyar királyi arcképcsarnokot nem ő képviseli egyedül. Az apszistól balra egy másik mozaikkép hivatott a Monarchia szentföldi jogosultságait vizuális formában legitimizálni. A mozaik közepén, amely Ferenc József 1908-as koronázási jubileumára készült, maga utolsóelőtti apostoli királyunk áll, jobbjával Jeruzsálem és a mögötte felkelő nap – hogy a gyengébb értelműek is felfogják, mely városról van szó – felé mutatva. Mellette egyik oldalon a Monarchia népeinek képviselői térdelnek, kezükben a zarándokok gyertyáival: elsőként mindjárt meg is akad a szemünk egy pedert bajszú, mokány gulyáslegényen, vállán panyókára vetve a debreceni cifra suba. Baloldalt a keresztes háborúk szerény számú, de annál elszántabb „monarchiabeli” képviselőit látjuk: II. András királyunk fején a Szent Koronával atyaian helyezi jobbját VI. Babenbergi Lipót herceg – II. Géza királyunk unokája! – vállára, akivel együtt vonultak keresztes hadjáratra 1217-ben. Jó oka van rá, hogy csak tisztes távolból nézi Jeruzsálemet: András király ugyanis még Akkó kikötőjébe érve meggondolta magát, s onnan visszafordult Magyarországra, de legalább így, virtuálisan, mozaik formájában eljutott tervezett úticéljához.<br /><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKsjcqr7qJI/AAAAAAAAACs/fETuwIdRHEc/s1600-h/DSCN1476.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236341395383690098" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs4wXqEo3I/AAAAAAAAAFU/9dOnGEAcfEQ/s400/DSCN1476.JPG" border="0" /></a><br />A kápolna sekrestyéjébe belépve balra a falon II. András díszes címerpajzsát látjuk, alatta a király titulusaival, és rövid szentföldi látogatásának idejével: 1217-1218. Apropó, ha már sekrestye. Mint mondtam, kíséretünkben katolikus pap is volt, aki természetesen minden nap szentmisét mondott kis csoportunknak a kápolnában. Amikor a sekrestyés az első nap meghallotta, hogy a csoportban magyar is van, rögvest megkérdezte, hogy meg akarom-e nézni az osztrák-magyar zászlójukat. Olyan pedig nincs, mondom én. Pedig dehogyis nincs! – vágta rá ő, és óvatos kezekkel előhúzott egy csomag összehajtogatott kelmét az egyik legfelső szekrényből. Kihajtogatva egy igen hosszú – pontosabban: két rendes méretű, de összevarrva igen hosszú – zászló lett belőle: bal felén a címeres piros-fehér-piros osztrák zászló, jobb felén a címeres-koronás magyar trikolor! (Hazafias érzelmű, kákán csomót kereső olvasóimtól sietve kérek elnézést, hogy a felindultság hevében a zászlót hátoldaláról fotóztam le, ezzel tükrözve a címert és a korona elbillent keresztjét.) És mire használják ezt a zászlót? – kérdeztem, magamhoz térve nagy megindultságomból. Hogy mire? – kérdezett vissza a sekrestyés. – Hát évente egyszer, Ferenc József császár születésnapján ünnepélyesen kilógatjuk a zarándokház ablakából!<br /><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs5KygAZYI/AAAAAAAAAFc/VUECFE0r0C4/s1600-h/DSCN1477.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236342219984864786" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs5gXiUBhI/AAAAAAAAAFs/s_P-N0086eA/s400/DSCN1477.JPG" border="0" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKslE_ZsP4I/AAAAAAAAAD0/KJTDjegBqX8/s1600-h/DSCN1478.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236342367888288770" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs5o-hPLAI/AAAAAAAAAF0/ZfGKXsZIrLg/s400/DSCN1478.JPG" border="0" /></a><br />Megindultságom egyre fokozódott. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy augusztus 18-án – ez ugye épp tegnap volt! – leng a címeres, koronás magyar zászló Jeruzsálem moszlim negyede felett… Ha kedves olvasóim közül valaki ezen a napon véletlenül arra járna, megnézné, és még egy fotót is tudna mellékelni róla, örök hálám sírig üldözné!<br /><br />Aki közelebbről is megvizsgálja a képen a zászlót, az jól láthatja, hogy újabb keletű. De nehogy azt higgyük, hogy a szokás is az! Ennek igazolására melléklek egy képet 1904-ből, amely a zarándokházzal szomszédos nővérház felavatásakor készült; ezen jól látható a ház tetején lengő kettős osztrák-magyar lobogó.<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKsjyoCigeI/AAAAAAAAADc/RX7U7kCzOt8/s1600-h/AustrianHospice02.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236342747633220146" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs5_FLe-jI/AAAAAAAAAF8/KM_vNLAsRPc/s400/AustrianHospice02.jpg" border="0" /></a><br />Szóval most osztrák, vagy osztrák-magyar zarándokház? Kétségkívül az utóbbi. Nem csak azért, mert a ház szinte egyidős a Monarchiával – a ház ünnepélyes felavatására 1863-ban került sor –, hanem azért is, mert egy időben politikai okokból is prioritást kapott, hogy a ház mind vezetőségében, mind nevében tükrözze a kettős Monarchia mindkét államát.<br /><br />1895-ig valóban még csak osztrák zarándokházról beszélhetünk, kizárólag osztrák rektorral és vezetőségi tagokkal. A ház kuratóriuma azonban tisztában volt ezzel az egyoldalúsággal, és elhatározta, hogy a magyar oldalt is megpróbálják bekapcsolni a ház működtetésébe. Első lépésként megváltoztatták a ház nevét, amely ettől fogva az „Österreichisches Pilgerhaus zur Heiligen Familie” helyett az „Österreichisch-Ungarisches Pilgerhaus zur Heiligen Familie” – „A Szent Családról elnevezett osztrák-magyar zarándokház” – nevet viselte. Tanúság erről annak a múlt századfordulós képeslapnak falikép nagyságúra kinagyított reprodukciója is, amelyet a zarándokház hamisítatlan bécsi kávézójában kaptam lencsevégre, és amely többek között Ferenc József, IV. Károly – de jót is vitatkoztam azon a pincérrel, hogy Kaiser Karl, avagy König Karl-e! – és Sissy királyné társaságában függ a falon. Jól látható a felirat a főbejárat felett: „Kathol. Oesterr.ungar. Pilgerhaus zur Heiligen Familie”.<br /><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKsmGGhJCXI/AAAAAAAAAD8/9e_Cc-_O8fs/s1600-h/DSCN3716.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236343380064204370" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs6j5Kx9lI/AAAAAAAAAGE/Ls6mD2IZEuA/s400/DSCN3716.JPG" border="0" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKsnJg0Tj1I/AAAAAAAAAEM/CQhwPlnPd1w/s1600-h/AustrianHospice01.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236343383810546482" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs6kHH-mzI/AAAAAAAAAGM/7bM1ltyQf2E/s400/AustrianHospice01.jpg" border="0" /></a><br />A magyar nyitás következő lépésként az 1895 tavaszán leköszönő osztrák vicerektor hivatalába az esztergomi Csárszky Istvánt helyezték. Hogy miért pont rá esett a választás, nem tudni, de valószínűleg sokat nyomott a latban, hogy Csárszky a teológiát Bécsben végezte, s kiváló arab- és héber tudásának is bizonyítékát adta: közvetlenül jeruzsálemi kiküldetése előtt a bécsi Augustineumban héberről arabra fordításával elnyerte a Backenbacker-díjat. Csárszky két évig viselte a vicerektor címet, 1897-ben kinevezték a ház rektorává, s ezt a hivatalt öt évig, 1902-ig viselte.<br /><br />Bár más forrásból nem tudtam minden kétséget kizáróan igazolni, úgy tűnik, nem Csárszky volt az egyetlen magyar, aki a ház vezetői posztját betöltötte. Több utalást is találtam arra, hogy Ijjas József, a későbbi kalocsai érsek is betöltötte egy rövid ideig ezt a posztot – tette ezt ráadásul a harmincas években, amikor Magyarország a Monarchia felbomlása miatt már rég elvesztette a zarándokházhoz való jogát!<br /><br />A magyar fél bevonásának a ház működtetésébe nyilvánvalóan nem kizárólag az osztrák nagylelkűség volt az oka. Anyagi okok természetesen közbejátszottak, és a kuratórium remélte, hogy a magyar fél bevonásával a Magyar Korona országainak anyagi támogatása is nőni fog. Azonban csalódniuk kellett: a magyar katolikus egyházban nem mutatkozott lényegi érdeklődés a zarándokház ügye iránt. Bár 1902-ben a jeruzsálemi ház vendégeinek több mint a fele jött Magyarországról, ugyanebben az évben a Magyar Püspöki Kar mindössze egy szimbolikus összeget, 200 koronát küldött a ház fenntartására. Összehasonlításképpen, a Monarchia külügyminisztériuma évi 12.000 koronát különített el ugyanerre a célra. A helyzet valamennyire javult az elkövetkező pár évben, amikor a magyar püspökök a magasabb anyagi támogatás fejében azt követelték, hogy a ház kuratóriumának egy tagja mindenkor magyar legyen, s ezt a magyar hercegprímás nevezhesse ki. Az osztrák fél ebbe 1906-ban bele is egyezett, minek következtében a magyar egyház támogatása évi 2000 koronára ugrott.<br /><br />A ház egészen az első világháború kitöréséig fogadta a magyar zarándokokat, legutolsóként az 1914. márciusában érkezett ötven fős magyar csoportot. Valójában azonban nem ők voltak a Szent Családról elnevezett osztrák-magyar zarándokház utolsó magyar látogatói! Amikor hős magyar honvédjaink 1916-ban bevonultak Jeruzsálembe, még az utolsók közt láthatták a zarándokházat közös osztrák-magyar kézen. De hogy magyar vitézeink mit is kerestek a Szentföldön, az már legyen egy másik blog témája.<br /><br />1918-ban a háborúval és a Monarchiával együtt elvesztettük szép jeruzsálemi zarándokházunkat is. A ház azonban a mai napig áll, némán vall magyar múltjáról, és régi-új tulajdonosa és gondnoka, az osztrák állam valamennyire ma is tudatosan ápolja a közös múlt emlékezetét. Egyik – sajnos nem túl esztétikus – jelét találjuk ennek annál a tizenkettő-egy-tucat Madonna-szobornál is, amelyet az Osztrák Püspöki Kar állított fel egy pár éve a bejárat lépcsőfordulójában, és amelynek talpazatát a Monarchia valamennyi utódállamának címere díszíti, sajnos hűtőszekrény-mágnes színvonalú kivitelben és azt alig meghaladó méretben. És akkor még nem is panaszoltam el, hogy az új szobornak és a restaurált lépcsőfordulónak milyen gyönyörű, kézzel festett örmény csempefal esett áldozatául! Ezeket a csempéket már csak az itt mellékelt, két éve készült felvételeimen lehet megcsodálni. Az üres tekintetű Madonna-szoborról és a címerekről nem is volt kedvem képet csinálni idén júliusban, amikor másodszor töltöttem hosszabb időt a házban, amely szinte második otthonommá vált Jeruzsálemben. Maradjon Nektek is valami megtekintenivaló, amikor legközelebb a mi hajdanvolt jeruzsálemi zarándokházunkban jártok!<br /><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKsrzj_70WI/AAAAAAAAAE0/T8sDBeq-0U4/s1600-h/DSCN1579.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236344062624058194" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs7Ln5uy1I/AAAAAAAAAGc/a36N99vswDE/s400/DSCN1579.JPG" border="0" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKsmadF_imI/AAAAAAAAAEE/a0_jYpqhBRg/s1600-h/DSCN1580.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236344072552294466" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs7MM4zqEI/AAAAAAAAAGk/GNaUuwlMgPs/s400/DSCN1580.JPG" border="0" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKsjxrBxRxI/AAAAAAAAADE/KYtGdu1cwLk/s1600-h/DSCN1578.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236344053316722210" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_zGkijojegrE/SKs7LFOsHiI/AAAAAAAAAGU/va06Zjf76mU/s400/DSCN1578.JPG" border="0" /></a> </div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-1294391738232393712008-08-19T20:25:00.004+02:002008-08-20T10:42:29.069+02:00A gongfu teakészítésről és a milligrammok értelméről<div align="justify">Nyájas olvasóim!<br /><br />A széles olvasóközönség követelésére kiemeltem - és enyhén módosítottam - a "Jing friss zöldjei"-hez írt szószátyár megjegyzésemet, hátha olyasvalakinek az életét mentem meg vele, aki a megjegyzésekig már nem jut el...<br /><br />Először is elnézést a kései válaszért, épp most jöttem haza egy internetmentes nyaralásból. Szintén elnézést a bejegyzés kissé bennfentes stílusáért és a misztikus utalásokért holmi Kamokra, Jingekre és Sárkánykutakra; a bejegyzés valójában egy félig-meddig privát teás hírlevélnek a netes folytatása, amit eddig mindössze egy szűk baráti körnek küldözgettem szét méjlben. Ők - remélhetőleg - értik, miről fecsegek, az viszont kezdő blogosként fel sem merült bennem, hogy bejegyzésemet rajtuk kívül más is fogja olvasni, sőt mi több, kommentálni. Ígérem, elkövetkezendő bejegyzéseim írásakor gondolni fogok újdonsült olvasóimra is.<br /><br />A zöld teákat legjobban gongfu-módszerrel szeretem elkészíteni. Ez egy Kínából származó, ott igen elterjedt teakészítési mód, amelynek lényege, hogy kis teáskannában aránylag nagy mennyiségű tealevelet öntünk le kevés vízzel - ez volna a magyarázat a "leöntés" szóra -, és aránylag rövid ideig - 10-60 mp-ig - hagyjuk a vizet a teafüvön állni. A rövid áztatás után a kész teát közvetlenül a csészékbe vagy egy kiöntőedénybe öntjük át. Ha megittuk a teát, a tealeveleket ismét leöntjük vízzel, rövid ideig megint állni hagyjuk, majd felhörpintjük: ez volna hát a második leöntés, amit tetszés szerint még több követhet. Egy jó tea sok leöntést bír el, akár nyolcat-tízet is. Az egyes leöntések során a tea íze enyhén változik, fokozatosan kinyílik, útközben esetleg karaktert vált, néha inkább növényi jelleget, máskor virágos, avagy fűszeres jegyeket mutat, míg végül a sokadik leöntés után lassan lecseng. Véleményem szerint a gongfu-módszer sokkal többet kihoz egy finom teából, mint az az Európában elterjedtebb teakészítési módszer, ahol egy-két kiskanálnyi teafüvet öntünk le egy liter forró vízzel, majd átöntés előtt öt percig állni hagyjuk.<br /><br />A gongfu-módszerről részletes, lépésenként illusztrált leírást itt találni, s inne egyben azt is meg lehet tudni, ki is az a misztikus Kam, akire többször is utalok bejegyzésemben:<br /><br /><a href="http://chineseteas101.com/brewingmethod.htm">http://chineseteas101.com/brewingmethod.htm</a><br /><br />Kam "Kung Fu Chá"-nak hívja azt, amit én gongfu-módszernek. Mindkét szó ugyanazt a kínai kifejezést fedi kétféle átírásban, jelentése kb. "a helyes út", mármint a jó tea készítésének helyes útja. A zöld teákhoz ajánlott gongfu-módszer a "GaiWan (small)" link alatt található.<br /><br />A fél grammok meg fokok meg milliliterek pedig abszolút nem fontosak. :-) Legalábbis ilyen tizedes nagyságrendben nem. Azért jegyzem le mégis őket, mert már többször is előfordult, hogy teás barátaimmal homlokegyenest ellenkező véleményem volt ugyanarról a teáról. Vitáink során aztán nem egyszer kiderült, hogy az eltérő vélemények oka az eltérő teakészítési paraméterekben keresendő: a teafű és a víz mennyiségének aránya, a víz hőmérséklete, az áztatási idő mind-mind befolyásolják a kész tea ízét és karakterét. Ezért szoktam rá, hogy új teáim tesztelése során minden mérhető paramétert a lehető legpontosabban lejegyzek, ezzel véve elejét az eltérő készítési technikákból eredő esetleges félreértéseknek. Amikor aztán már csak a magam élvezetére készítek teát, már nem vagyok ennyire aprólékos. Nagyjából szemre bemérem, mennyi teafű kerüljön a gajvanba vagy a kannába. A leöntővíz hőmérskéletét viszont változatlanul mérem, mert azt tapasztaltam, hogy két-három fokos hőmérsékletkülönbség is érezhető lehet egy jobb zöld teánál: különösen, hogy én a zöld teákat elég alacsony, 62 és 70 fok közti hőmérsékletű vízzel szeretem elkészíteni. (A kínaiak viszont legjobb tudomásom szerint nem hőmérőznek, szemrebbenés nélkül öntik le a legdrágább zöld teát is lobogó vízzel.) Viszont tizedesfokos hőmérőm az nincs, egyszerű alkoholos üveghőmérőt használok, ami egy fok pontossággal mér.<br /><br />A tea készítése hitem szerint inkább művészet mint egzakt tudomány, ezért a lejegyzett paraméterek is inkább rólam szólnak, mint magáról a teáról. :-) Teától, embertől, sokszor a pillanatnyi hangulattól is függ, neked éppen milyen elkészítési móddal fog legjobban ízleni a tea. Próbálkozni, kísérletezni kell minden teával, számomra ez a kísérletezés és a keresgélés a Tea Útja. Én a hírlevélben - s mostantól a blogon - csak azt tudom megosztani másokkal, hogy számomra milyen módon nyílt meg legjobban egy-egy tea, az én paramétereimmel milyen arcait mutatta meg. Lehet, hogy ti más módszerrel egész mást hoztok ki ugyanabból a teából.</div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-43398343653224592742008-07-09T01:18:00.025+02:002008-08-20T13:45:01.129+02:00Jing friss zöldjei<div style="text-align: justify;">Ejtsünk hát elsőnek is egy pár szót a lü-ről, illetve a lük-ről. Jing teaboltjából vagy egy hónapja kaptam kézhez a megrendelt csomagot, tele friss szüretelésű zöld teával. Ezeket nagyjából mostanra sikerült végigkóstolnom, és ígéretemhez híven beszámolok az első kóstolások eredményéről.<br /><br />Bemelegítésképpen azt a két teát kóstoltam meg, amelyeket már többször is kaptam Jingtől: a Liu An Gua Pian-t - amelyet néhányatok talán jobban ismer Hat Magba Zárt Nyugalom néven - és a Wu Yi Bian Chá-t. Egyik sem rossz, de a tavalyi minőséget - amikor ráadásul híresen rossz termésről panaszkodtak a kínai teatermesztők - egyik sem éri el.<br /><br />A <strong>Gua Pian</strong>nak megvan az a finom pörkölt magos íze, a második-harmadik leöntés után kinyíló virágossága, amit a Jing-féle - és csak a Jing-féle! - Gua Piantól ismerek, de sokkal visszafogottabb, mint a tavalyi-tavalyelőtti termés. Túl enyhe, nincs utóíze, lecsengése, és valahogy nem igazán akar kinyílni. A negyedik leöntés után végre kezdenek jelentkezni azok a rafinált, édeskés aromák, amik miatt ez a tea az egyik kedvenc kínai zöldem lett, de aztán megint kezd hígulni a dolog. Összességében egy jó, de nem kiemelkedően finom tea. Lehet, hogy még tovább kéne tesztelnem nagyobb mennyiségű teafűvel.<br /><br /><em><span style="font-size:85%;">(Tesztparaméterek: 100 ml gaiwan, 5,5 g fű, 63 °C víz, hat leöntésig bírta 15 mp és 1 perc közti leöntési időkkel.)</span></em><br /><br />[Az igazságosság kedvéért hozzá kell tennem, hogy azóta újból teszteltem ezt a teát 6 g fűvel, és sokkal teltebb, erősebb ízélményekhez volt szerencsém. Persze az, hogy egy csésze teát hogy él meg ez ember, sok egyéb, szubjektív körülménytől is függ, szóval valószínűleg nem csak azon a fél grammocska teán múlt a dolog.]<br /><br />A <strong>Wu Yi Bian Cha</strong> száraz füvének az illata meglepett. Először csalódott voltam, mert már annyira vártam azt a szédítő karácsonyi-fűszerillatorgiát, ami miatt különleges alkalmakra, hideg téli estéken, esetleg finom sütemények mellé ezt a zöld teát szoktam elővenni. Szóval fűszerszag semmi, ehelyett egy nagyon nemes, csúcsminőségű First Flush Darjeeling illata ütötte meg az orromat. Nem tudom, miféle metamorfózison ment át ez a tea, avagy csak Jingék csomagolták félre a rendelésemet, mindenesetre az elegáns illat hamar elfeledtette kezdeti csalódottságomat. Az első leöntés íze enyhén édeskés volt, és amilyen visszafogott, annyira harmónikus is. Ha az illat egy FF Darjeelingra, az íz egy elegáns Sárkánykútra emlékeztetett! A többi aromaárnyalat lassan bontakozott ki a harmadik és negyedik leöntés során - viszont azt is be kell vallanom, hogy hat leöntésnél többet nem bírt ki, ami egy ennyire finomnak induló - és drága! - teánál sokat levon a megítélésből. De míg a hatodik leöntésig eljutottam, egy jó ideig még élvezhettem a kellemesen édes, kissé fanyar, pörköltes ízt és az ánizsos felhangokat. Utóízt viszont egy leöntés során sem bírtam kicsikarni ebből a teából.<br /><br /><em><span style="font-size:85%;">(Paraméterek: 100 ml gaiwan, 6 g fű, 63 °C víz, 6 leöntés 15mp-45mp.)</span></em><br /><br />A két régi ismerős után azokhoz a teákhoz fordultam, amelyekből az óvatosság kedvéért csak egy-egy 25 grammos próbacsomaggal vettem. Az első a sorban a <strong>Zheng Qing Lu Cha </strong>volt. A száraz teafűnek édeskés licsi-, vagy még inkább sülttökillata volt! A szokásos 63 °C-os leöntéssel kezdtem; a legtöbb kínai zöld teámnál jól bevált ez a hőmérséklet, gondoltam, ebből a teából is ez fogja kihozni a legtöbbet. Tévedtem. 30 mp áztatás után a teának szinte semmi íze nem volt, viszont a gaiwanban visszamaradt tealevelek csak úgy ontották az édes csillagánizsillatot. Az első leöntést újabb és újabb ízetlen leöntések követték, ráadásul igen hamar átváltottam egy egész percet túlhaladó áztatási időkre, amit általában a gongfu-szeánsz végére szoktam hagyni, amikor a megkínzott tealevelekből már az utolsó csepp aromákat akarom kicsavarni. De hiába - íz nem jött egy csöpp sem.<br /><br />Elhatároztam, hogy szakítok megcsontosodott szokásommal és túlzott óvatosságommal, és másnap ugyanezt a teát - persze friss teafűvel... - ismét leteszteltem magasabb vízhőmérsékleten. A változás óriási volt: 68 °C-on teljesen kinyílt a tea, az édes licsis vagy sülttökös íz azonnal átjött minden egyes leöntésnél. Utóíz, mellékíz, visszhang, egyéb úri huncutságok nem igazán jelentkeztek ennél a teánál, de mindezek hiányáért kárpótolt az az átütő, szédítően gyümölcsös íz, amit csak egy magasabb hőfokon volt hajlandó kiadni magából. És ezért az árért - Jingnél ez egy közepes árfekvésű tea - ez igazán szép teljesítmény.<br /><br /><em><span style="font-size:85%;">(Paraméterek: 100 ml gaiwan, 6,5 g fű, 68 °C víz, jó pár leöntés - nem számoltam.)</span></em><br /><br /><strong>Ding Gu Da Fang</strong>. - Száraz fű illata: diós. Ez a finom diósság már az első leöntés során átüt az ízben is. A második leöntés kicsit a Kam-féle Sárkánykút ízére emlékeztet: telt, enyhén pörkölt íz, de még nincs igazán önálló karaktere. Ez a karakter aztán lassan, finoman épül fel az ezt követő leöntések során, negyedszerre már kerek, pörkölt, kicsit borsos ízt érzek a számban. Érdekes, most már nem a Kam-féle Sárkánykútra, hanem a legendás Kam-féle Huang Shan Mao Fengre emlékeztet.<br /><br /><em><span style="font-size:85%;">(Paraméterek: 100 ml gaiwan, 5,5 g fű, 62 °C, 4 leöntés 20 mp - 40 mp)</span></em><br /><br />És ezzel a felvezetéssel elérkeztünk a Jing-féle <strong>Huang Shan Mao Feng</strong>hez, amelyből szintén megbontottam a kapott próbacsomagot. Az első tesztkísérletek részleteivel nem is akarlak untatni benneteket: ízetlen, kissé kesernyés, kissé füstös volt az összes leöntés. Okulva a Zheng Qin Lu Chá-val esett kalandomon, ezt a teát is kipróbáltam forróbb vízzel. Helyesen tettem! 68 °C-on jóval több ízt produkált, kellemesebb, édeskésebb, viszont kesernyésebb is lett. Így már kifejezetten iható, azonban nem beszélhetünk sem igazán nagy, sem igazán harmonikus Mao Fengről. Persze aki egyszer a Kam-féle Mao Fenget megkóstolta, annak sajnos a mércéje is igen magasra kerül...<br /><br /><em><span style="font-size:85%;">(Paraméterek: 100 ml gaiwan, 5,5 g fű, 68 °C víz, leöntések hosszát-számát nem tartottam észben.)</span></em><br /><div style="text-align: justify;"><br />És végül a nagy epifánia: a <strong>Meng Ding Huang Ya </strong>nevű <strong>sárga tea</strong>! Sárga teát én eddig még nem ittam, bár a létezéséről már hallottam. Magában Kínában is elég ritka ez a tea. Elkészítési módjában közel áll mind a zöld teához, mind a fehér teához: tulajdonképpen majdnem ugyanúgy készül, mint a zöld tea, de a szárítási folyamat jóval lassabb, aminek következtében a tea nagyon enyhén oxidálódik. (Csak hogy világosabb legyen a különbség a sárga, valamint az oolong és fekete/vörös teák közt: ez utóbbiakat még a szárítási folyamat <em>előtt</em> oxidálják.) <a href="http://www.yellowtea.net/">Állítólag </a>ennek az enyhe, elnyújtott oxidálási folyamatnak a következményeként a tea növényi, "füves" íze elmúlik, viszont megmarad minden egyéb karakterisztikája és előnyös tulajdonsága, ami a zöld teákra jellemző.<br /><br />No de lássuk a mi teánkat: a száraz fű illata fűszeres, és nehezen meghatározhatóan kissé édesen erjedt, olyasformán, mint a pár napja kaszált, erjedésnek indult széna. Nagyon nagy, ígéretes az illat.<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_xMB8U3dsG3I/SKvdn6hf03I/AAAAAAAAABw/c_J1fkMEwe8/s1600-h/HuangYa.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="http://4.bp.blogspot.com/_xMB8U3dsG3I/SKvdn6hf03I/AAAAAAAAABw/c_J1fkMEwe8/s400/HuangYa.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5236522669542724466" border="0" /></a><br />1. leöntés (65 °C): mind az íz, mind az illat friss zöldborsólevesre emlékeztet. Édes, maradandó utóíz.<br /><br />2. leöntés (70 °C): Kicsit "poros", kissé erjedt, fanyarkás íz. Az édesség viszont szinte teljesen elmúlt.<br /><br />3. leöntés (68 °C): Azt hiszem, most trafáltam bele a legjobb hőmérsékletbe. Fanyar, édes, erősen növényi, komplex, nagyon jó íz! Kellemesen húzós és édes utóíz, a gaiwanban visszamaradt leveleknek micéliumillata (!) van.<br /><br />4. leöntés (68 °C): Nagyon finom. Emlékeztet Kam legendás Mao Fengjére, egy kis "poros", fanyar felhanggal. Elegáns, komplex, markáns ízű tea. Nagyon nagy élmény!</div></div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1436228025358182760.post-45247699874692706542008-07-09T00:51:00.004+02:002008-08-20T10:43:04.983+02:00Köszöntő<div align="justify">Üdv, Látogató, aki a Két Sheng Szerelmesének oldalára tévedtél! Hogy mi is lehet az a két sheng, azt fantáziádra, illetve kínaitudásodra bízom; de attól félek, hogy a kettő együtt sem lesz elég a talány megoldásához. Ehhez ugyanis még engem is kéne személyesen ismerned, de ennyi mindent már igazán nem várhatok el Tőled. Legyen annyi hát elég, hogy a Két Sheng Szerelmese üdvözöl most indított blogján, ahol a Két Shengen kívül gyakran shuról, lüről, you tayról is lesz szó, no meg bármi másról, amit a szerző másokkal megosztásra érdemesnek tart.</div>Liang Shenghttp://www.blogger.com/profile/06150433124241554291noreply@blogger.com3