2009. március 15., vasárnap

Egy félreértés

Tegnap este óta megszállottan ud-zenéket hallgatok. Tulajdonképpen egész véletlenül hangolódtam rá ennyire erre a hangszerre és a műfajra. A názáreti ezeregyéjszaka-palota, más néven a Fauzi Azar Hostel, ahol tavaly nyáron volt szerencsém egy pár felejthetetlen napot tölteni, egy-két hete küldött egy hírlevelet, amiben többek közt azt írják, hogy márciusban minden péntek este egy neves ud-játékos, Wisam Gibran ad koncertet náluk. A Fauzi Azar honlapjáról kiderül, hogy Gibran nem ám akárki: Moszkvában és Berlinben tanult zeneszerzést, többek közt Ligetinél és Kurtágnál. Ő alapította meg a názáreti zenei és művészeti főiskolát, emellett az arab-zsidó ifjúsági zenekar karmestereként és számos zenekari mű szerzőjeként is ismert. Emellett kiváló ud-játékos:


A neten keresve igen sok linket találtam "róla". Csak így, idézőjelben, mert kiderült, hogy bármilyen hihetetlen is, de ugyanezzel a névvel létezik egy másik, szintén názáreti születésű ud-játékos, szintén igen híres, de egész más életpályával. Mindkettőjük neve وسام جبران arabul, de a másik - nem Fauzi Azar-os - "Wissam Joubran"-nak írja latin betűkkel a nevét. Ez az utóbbi Wissam egy neves názáreti ud-építő dinasztia sarja, maga is ambiciózus hangszerkészítő. Wissam két szintén ud-játékos testvérével, Samirral és Adnannal összeállva hozta létre a Trio Joubnan együttest, bevallottan a legendás Paco de Lucia-John McLaughlin-Al di Meola flamenco-trió által inspirálva. Akit érdekel, a YouTube-on jó pár élő felvételüket megtalálhatja, az én fülemnek nem tűnik nagyon meggyőzőnek ez az eklektikus, nem kevés "showmanship"-pel fűszerezett fúziós stílus.

No de ha nem kerestem volna rá Wisamra, és rajta és a trión keresztül nem találtam volna rá a legidősebb testvér, Samir szólólemezeire, akkor ez a blogbejegyzés sem született volna meg. Samir a trió összeállása előtt is készített szólólemezeket, ezek közül a második 2001-ben jelent meg, címe سوء فهم , vagyis Sou' Fahm, magyarul "Félreértés".


Sajnos az a kalózoldal blog, ahonnan az albumot letöltöttem, csak az album borítójának címoldalát tartalmazta, pedig kíváncsi lennék, mi lehetett az a félreértés, ami Samirt egy egész album megalkotására ihlette. Erről biztos ír a CD kísérőfüzete legalább egy pár sort. Innen-onnan azért sikerült összeszednem egyet s mást a lemez létrejöttének körülményeiről, s Studiolum segítségével az utolsó pillanatban a számok címei is meglettek. Ekkorra már megírtam az egyes darabokhoz a kommentárjaimat, de a címek alapján néhány számról olyan érdekes háttértörténetet találtam, hogy végül ezeket is odaillesztettem az egyes kommentárok végére.

A lemezen alapvetően nem hagyományos arab zenét hallunk, bár a legtöbb szám alaptémája hagyományos arab dallam. Ezekből kiindulva Samir a legkülönbözőbb stílusfajtákkal és harmonizálásokkal kísérletezik, a közös elem az egyes számok között szinte csak az ud jelenléte - bár a harmadik és ötödik számon még az se -, valamint a darabok hármas, ABA-szerű felépítése, ahol az improvizatív középrészt a kezdő téma és annak a darab végén való visszatérése foglalja keretbe.

Mint már említettem, nem igazán kedvelem a fúziós, new age-es, általában world music néven piacra dobott zenéket. A bajom általában nem magával a formával, az eklektikussággal mint olyannal van, hanem azzal, hogy a látványosan feltupírozott forma mögött gyakran sekélyes zenei tartalmat és kevés eredetiséget érzek. Samir albumán viszont olyan személyes hangot és kifejezőerőt vélek felfedezni, amely a darabokat túlemeli az önmagáért való fúziós zene banalitásán, s amely engem személy szerint megfog, felkavar, ámulatba ejt, vagy egyszerűen elgondolkodásra késztet.

Az album drámai felütéssel indít. Monoton, mély dobütések, tibeti khöömeit idéző morgások-sóhajtások, egy négyszer megismételt mély üres kvint harangkondulása, szinte nem e világi hangok után lép be ünnepélyes lassúsággal az udon a téma. A dallam leginkább egy temetési menetet kísérő gyászdalra emlékeztet. A gyászinduló hangulatát megerősíti a dobok kíméletlen ritmikus osztinátója. A középső, improvizatív rész is a kilátástalanság, elkeseredés érzetét kelti. - A This Week in Palestine-nak a lemezt méltató cikke megerősít fenti megérzésemben: a darab címe - Ramallah August 10 - arra a napra utal, amikor a város Al-Tira negyedének rendőrállomását egy izraeli F 18-as lebombázta.







Ramallah August 10 (4'49")

A második szám optimistább hangulatban indít. Samir mindent megtesz azért, hogy a hallgató stílusérzékét teljesen felborítsa! A kezdő zongorafutam és az első ütem dobjai és szintetikus vonósai egy algériai kávéház tipikus arab-francia hangulatát idézik. Az első-második ütem során viszont rögtön felismerhető lesz az argentín tangó ritmusa. Az indítás méltóságteljes eleganciáját a második ütem után belépő keményen atonálisan dzsesszes harmóniáknak csak azért nem sikerül felborítaniuk, mert pár ütem után visszatér az európai fülnek oly kedves, szinte édeskésen ismerős tonalitás. Ezek után lép be a csábítóan fülbemászó téma udon, amelyet nemsokára egy fuvola követ. A darab sokáig ebben a meghitt tonális világban marad, komplex arab ritmikával és a kíséretben némi visszafogottan pikáns "alzsíri" disszonanciával fűszerezve. Az improvizatív középrészt a zongora progresszív rockos (!) felütései jelzik előre. A középső rész ismét újabb világba visz: a szinte követhetetlenül komplex harmóniák a Jethro Thull, Genesis és a progresszív rock más jeles képviselőinek is dicsőségére válnának. A progresszív harmóniákat hamarosan egész hangos skálára alapozott többszólamú dallamfrázisok váltják fel, amelyek egészen debussys színezetet adnak a darabnak. Majd ismét a progresszív rockot és Ian Anderson frenetikus fuvolajátékát idézik a hamarosan belépő osztinátó dobok és pszichedelikus fuvolaszólók. A fuvola és a zongora egzaltált uniszónója és az izgatott dobszólók visznek fel a csúcsig - majd hirtelen csend, és az udon ünnepélyes lassúsággal ismét felcsendül a bevezető téma, minden nyugalmával és melankólikus fájdalmával együtt.







Lamma Bada (8'46")

A darab témája egy Közel-Kelet-szerte ismert nagyon régi, andalúz arab dallam, a Lamma Bada, szabad fordításban: "Amikor ringó léptekkel elindult". Hagyományos előadásban meghallgatható itt.

A következő szám címe Nafas, vagyis "Lélegzet". A darab nem is más, mint öt mély lélegzetvétel! Három belégzés, kettő ki. Talán a kezdő és végző belélegzés lenne a téma, és a középső három az improvizáció...?







Nafas (0'24")

Nem tudni, nincs is idő gondolkozásra, mert a következő tétel attacca indít. Az ud Albéniz ismert Asturiasába csap, azonban olyan, az eredeti darabban nem létező vonószenekari harmóniák zokognak a háttérben, amik Albéniz idilli darabját apokaliptikus vízióvá alakítják át. Nemsokára belépnek az utolsó ítélet trombitái is. A darab középrészének időtlen nyugalmát ez után a bevezető után letargiának, végső lemondásnak élem meg. A virtuóz improvizáció alapvetően hagyományos arab stílusra utal, de kis figyelemmel felfedezhetünk benne itt-ott utalásokat Albéniz Asturiasára is. A darab az apokaliptikus, egzaltált téma visszatérésével zárul. Nagy kár, hogy a zenekari kíséret - nemcsak ebben, hanem az album összes többi darabjában is - szintetizátorról megy.







Asturias (5'20")

Samir Jubran amúgy korántsem az első, aki Albéniz darabját udon játssza: előtte nem kisebb mester interpretálta a darabot ezen a hangszeren mint maga az Ud Királya, Farid al-Atrash. Aki a történelmi pillanat átélésének kedvéért hajlandó tolerálni a histórikus hang- és képminőséget, kattintson ide. Faridról a későbbiekben lesz még szó!

A következő darab fájdalmas arab furulyaszóló. A cím is egyszerűen Nay, ami a hagyományos arab hétlyukú furulya neve. Hangzása a magyar hosszi furugla hangjára emlékeztet.







Nay (1'39")

Mintha a furulya jajongása csak bevezető lett volna a következő számhoz. Könnyed dzsesszes kíséret ad hátteret az ud fülbemászó dallamához. Az udhoz társul nemsokára az előbbi furulya is. A stílus itt már nagyon európai, hagyományos lassú rockzenére - vagy talán inkább amerikai folkra - emlékeztet. Ez a darab talán kissé banálisabb, mint az előzők, de ennyi dráma és érzelmi vihar után ez most egyenesen jól is esik. - A szám címe Turab Ahmar, "Vörös föld".







Turab Ahmar (4'18")

A következő darab teljesen hagyományos arab zenének tűnik. Két, negyedhangokra hangolt ud kígyózó, egymás körül keringő duója, néha együtt haladnak, néha eltávoznak egymástól, majd újból összefonódnak egy szólamban. Az improvizatív középrész felépítése is teljesen hagyományos: először az egyik ud mondja el a magáét, közben a másik egy-két odapengetett hanggal "belehümmög", majd mikor az első szépen lekerekítette a magáét egy kádenciával, belép a második ud, most az első kísér csak, jószerint csak az alaphang pengetésével, majd ismét szerepcsere, s amikor már nem bírnak magukkal, szépen összefonódva egy diszkrét duettel zárják a tételt. - A darab címe Duet al Nisf Al Akhar, ami olyasmit jelent, mint "A másik fél duettje" (?).







Duet al Nisf Al Akhar (4'54")

A szintetizátorzenekar tuttijával robban be a következő szám. Számomra talán ebben a darabban a legelviselhetetlenebb a szintetizátorhangzás: régi egyiptomi romantikus mozifilm agyonjátszott kópiáját látom magam előtt, már várom a romantikus főhős elcsuklón feltörő tenorját, de helyette - hála Istennek - az ud lép be egy melankolikus témával. A középrész, amelyet az ud dominál, érzésem szerint nem elég karakteres, és kissé túl hosszúra is sikeredett. Szinte megváltás, amikor a klisészerű szintetizátortrombiták belépnek egy-egy ébresztő erejére. A klisészerű egyiptomi filmzene annyira banális, hogy már-már kész élvezet hallgatni. A végén az együttes egy balkáni körtáncba tör ki, és ezzel, no meg egy kis ízléstelen accelerandóval meg egy nyálas akkorddal végződik az egész. Happy end. Kérjük, hogy az üres kóláspoharat és a pattogatott kukoricás zacskót ne felejtsék az ülésen.







Lahn al Khuloud (7'18")

Már készen voltam a fenti elemzéssel, amikor rátaláltam a darab eredeti forrására. S láss csodát, a darab valóban filmzene, egy 1952-es egyiptomi film, a Lahn al Khuloud - "Örök dallam" - témája! A zene szerzője és a film főszereplője pedig nem más mint az Ud Királya, a libanoni drúz hercegi család sarja, Farid al-Atrash, aki amellett, hogy virtuóz udjátékos volt - a mai napig a legnagyobb elismerés, amit egy arab udjátékos kaphat a közönségtől, a Ya Farid!, azaz "Valóságos Farid!" bekiabálás -, több mint harminc filmben törte össze az ifjú egyiptomi hölgyek szívét. Aki pedig meg akarná hallgatni az eredeti filmzenét, természetesen valódi "agyonjátszott-kópia"-hangon, bátran kattintson ide.

Az album a Syrius együttes Az ördög álarcosbálja című, nagyon progresszív dzsesszes-rockos albumának parafrázisával zárul. Egy az egyben ugyanaz a harmóniavilág, lüktetés, hangszerelés, hirtelen váltások, újraindítások. Már csak Orszáczky Miklós rekedtes hangja hiányzik ahhoz, hogy az illúzió teljes legyen. - A darab címe Badiyat al-Mareekh, "Marsbéli sivatag".







Badiyat al-Mareekh (5'13")

Végül egy kis rejtvény a kihívásokat kedvelő olvasónak. A This Week in Palestine írja a lemezt méltató cikkében, hogy a kortárs és dzsessz-stílusban írt számok mellett olyan klasszikusok is helyet kaptak a lemezen, mint a 18. sz-i Ishaq Al-Bineez egyik szerzeménye. Nos, melyik ez az örökzöld darab?

9 megjegyzés:

Studiolum írta...

Remek zene remek elemzése. Pontosak a párhuzamok, és fantasztikusak a kiegészítő felfedezések. Még sok ilyet kérünk, hama' hama.

Ishaq al-Bineez – ايساک آلبنيز – mesterre lenne egy tétem, de akire én gondolok, az a 18. század után jó másfél száz évvel élt. Lehet, ezt a This Week in Palestine csak úgy behasalta?

Studiolum írta...

…vagy ez is csupán egy félreértés? :)

Liang Sheng írta...

Ő az, bizony, de ha már klasszikus arab mester, adjuk meg neki a végtisztességet, إسحٰق a neve a lelkemnek. :-)
A This Week in Palestine meg félreértett mindent, amit csak lehetett: a klasszikusságot, az arabságot meg a századot. Ennyi hiba csak szándékos félreértés lehet. Valószínűleg ezzel akartak adózni az új lemez címének.

magamura írta...

Köszönöm szépen, ezt hallgatom pár napja.

És a titokzatos forrás-blog is nagyszerű!

Komavary

Liang Sheng írta...

Örülök, hogy ennyire tetszik! Bevallom, hogy én már egy hete csak ezt hallgatom, és még nem sikerült megunnom.

Ha te is tényleg ennyit hallgatod, akkor hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy a lemez többféle tömörítésű mwa-formátumban is megtalálható a neten. Ezek közt hangzásban elég érezhető különbség van. Én a legkevésbé tömörített változatot itt találtam meg, ha te esetleg nem ezt töltötted volna le, mindenképp ajánlom meghallgatásra:

http://www.mediafire.com/file/mnonqymblea/Sou

Persze szívem szerint azt ajánlanám, hogy a művészt támogatandó, vegyük meg az eredeti CD-t, de sajnos mindeddig nem sikerült egyetlen olyan internetes boltot sem találnom, ahol meglenne a lemez.

A forrás kapcsán meg csak annyit, hogy közeleg a tavasz meg a friss zöld teák szezonja, úgyhogy megpróbálok hamarosan teás témában is megint írni valami aktuálisat.

blist írta...

A megadott linkről letöltöttem a lemezt, a tömörített állományban volt egy desktop.ini nevű fájl, amitől a vírusirtóm ideges lett, és törölt belőle egy "'W32/Fujacks.remnants" nevű vírust. :)

Liang Sheng írta...

Köszönöm a figyelmeztetést! Hálából hadd küldjek egy linket, ahonnan az eddigieknél sokkal jobb minőségben és garantáltan vírusmentesen le lehet tölteni az albumot:

http://www.avaxhome.ws/music/ethnic_world/joubran-misunderstanding-cd.html

blist írta...

Erre ezt kaptam:

www.avaxhome.ws/music/ethnic_world/j
oubran-misunderstanding-cd.html sértheti a böngészőprogram biztonsági beállításait.

Miért irányította a rendszer erre a lapra?

Tesztünk futtatásakor www.avaxhome.ws/music/ethnic_world/j
oubran-misunderstanding-cd.html jogosulatlan módosításokat kísérelt meg végrehajtani a teszteléshez használt számítógépen a böngésző egyik biztonsági résének kihasználásával. Ez súlyos biztonsági kockázatot jelent, amely akár a számítógép megfertőzését is okozhatja.

McAfee SiteAdvisor

Jó lesz nekem a vírusmentesített is. :)

Studiolum írta...

Én Kaspersky 2010 full élesített vírusirtóval nézem, de semmi ilyen üzenetet nem kapok.