Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt nagy ambíciókkal nyitottam meg ezt a blogot: azt hittem, legalább heti egy alkalommal sikerül majd írnom egy keveset mindarról, ami foglalkoztat, és amit másokkal megoszthatónak vagy megbeszélésre méltónak tartok. Sajnos, nem így lett: egyrészt be kellett ismernem magam előtt, hogy rettentő lassan és körülményesen írok, másrészt a munkás hétköznapok mókuskereke sem kedvez igazán ennek a műfajnak. Ezért hosszas töprengés után – senki sem vádolhat meg kapkodással: legutóbbi bejegyzésem tavaly áprilisban jelent meg! – úgy határoztam, hogy ezt az önálló blogot végérvényesen lezárom. Se magamat, se esetleges olvasóimat nem kívánom tovább álltatni. Viszont örömmel jelentem be a Nyájas Olvasóknak – ha akadna még ilyen a Két Seng háza táján – hogy mától véglegesen leköltözöm a Wang folyó partjaira, ahol már eddig is közreműködtem egy-egy alkalmi blogbejegyzéssel Pei Di kérésére. Nem ígérem, hogy gyakrabban fogok írni, de azt tapasztalatból tudom, hogy Pei Di minden elképzelhető trükköt be fog vetni, hogy csőbe húzzon egy-egy újabb bejegyzés megírására. Mint tette ezt most is, amikor felajánlotta, hogy néhány régebbi, arra érdemes posztomat újra közzéteszi a Wang folyón, immár angol fordítással együtt. Tehát az új kezdet örömére egy régi-új bejegyzéssel jelentkezem a Wang folyón: Csapataink – még mindig – Gázánál állnak! Azonban most még több képpel, még több szöveggel, újabb sztorikkal, régi előfizetőknek, katonáknak, gyermekeknek féláron! Csak tesssék, csak tesssék, urrrak és szép leányok! |
2010. július 26., hétfő
Költözünk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Remélem, elkészül a friss teás bejegyzés is - már ha eljön a friss tea ideje.
Igyekszem... Bár _azt_ a friss teát, amit akkor ígértem, már tavaly megittam. De ha jön az új szállítmány, be fogok számolni a benyomásaimról.
hát igen. két-három havonta benézrm ide, hátha van valami, de semmi. a wang-folyó talán pezsdítő hatással lesz.
Megjegyzés küldése