Este háromnegyed nyolc. Felsétálok a jeruzsálemi Hashimi hosztel tetőteraszára, ahonnan fantasztikus panorámakilátás nyílik az Óváros keleti felére és az Olajfák hegyére. A nappali hőség ilyenkor már kezd veszteni erejéből, és az alkonyi szelek is kezdik megmozgatni a fülledt levegőt. Egy csésze forró arab mentateával a kezemben leülök a terasz szabad asztalainak egyikéhez, élvezem a csöndet, és várok. Várom a minden este felhangzó előadást, a Jeruzsálemi Nagy Fúgát.
És hirtelen, nyolc óra előtt tíz perccel felharsan az egyik minaretből az első szólam: Allahu akbar! Nagy az Isten! Először egy hosszú, kitartott hang, majd egy lassú melizma, körbejárva az első hosszú hangot, majd váratlanul két magas hangon felcsapja az "akbar"-t. Rövid csönd. Újrakezdi az "Allahu"-t, de pár másodperc múlva belép egy másik müezzin az Óváros egy másik pontjáról; az ima ugyanaz, a dallam és a kezdőhang némileg más. Pár másodperc múlva belép a harmadik szólam egy harmadik minaretből, és az első fél perc elteltével már legalább hat szólam dicsőíti Allahot az Óváros minareteiből.
A hatás, attól függően, mennyire felkészült az ember, lehet hátborzongató, irritáló, felemelő, drámai. Hidegen biztosan senkit nem hagy. Már csak az elementáris hangerő miatt sem, mert minden minaret egyenként négy, a szélrózsa minden irányába forduló megafonból hirdeti Allah nagyságát, részint egymással konkurrálva, részint együttes erővel hirdetve a város hitetlenjeinek az iszlám erejét.
Engem minden alkalommal lenyűgöz és felemel ez a drámai fúga. Atonális hangközeivel és harmóniáival, egybefolyó, hullámzó ritmikájával Schönberget idézi számomra, különösen azt a nagyon híres darabját, amely szövegében is hátborzongatóan rokon a müezzin imájával: a Shema Yisroel kórust, amely Egy varsói túlélő című művének a csúcspontja. Halld Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!
A müezzinek fúgája mint spontán, szándékolatlan zenemű Glenn Gould zseniális rádióprogramjait, a Solitude Trilogy-t is eszembe juttatja. Gould ezekben használja azt a technikát, amit ő maga "contrapuntal radio"-nak, "ellenpontozott rádió"-nak nevez: szimultán játszik be két vagy több monológot, amelyek aztán kontrapunktszerűen keverednek egymással, illetve fúgaszólamok módjára lépnek be vagy ki különböző időpontokban. A hatás ugyanannyira lebilincselő és ugyanolyan komplex zenei élményt ad, mint a jeruzsálemi müezzinek spontán kontrapunktja.
Három-négy perc elteltével lassan megfogyatkoznak a fúga szólamai a jeruzsálemi minaretek felett. A végén már csak két szólam verseng egymással; aztán csak egy marad, egy hosszabb kádenciát énekel, majd egy rövid frázis erejéig még beszáll a duettbe egy elkésett minaret, s végül az utolsó magányos szólam is elhal. Jeruzsálem felett ismét teljes a csend, a lemenő naptól vöröslik az égbolt, az Olajfák hegye fölött magányosan libeg egy papírsárkány.
***
Idén júliusban több estén át is hallgattam a müezzinek koncertjét, de csak az egyik utolsó estén jutott eszembe, hogy meg kéne örökítenem legalább az egyik koncertet. Sajnos nem sikerült idejében bekapcsolnom digitális fényképezőgépem filmfelvevőjét, ezért a felvételről lemaradt az egyik legizgalmasabb rész, az egyes szólamok belépése. A felvétel így már a tuttival indít. A minőség sem túl jó, egyrészt a felvevő fényképezőgép miatt, másrészt az esti szél is néha belefúj a gép mikrofonjába, ez okozza az időnként hallható recsegő hangokat. Legközelebbi jeruzsálemi utamon igyekszem majd egy teljes felvételt készíteni jobb minőségben.
És hirtelen, nyolc óra előtt tíz perccel felharsan az egyik minaretből az első szólam: Allahu akbar! Nagy az Isten! Először egy hosszú, kitartott hang, majd egy lassú melizma, körbejárva az első hosszú hangot, majd váratlanul két magas hangon felcsapja az "akbar"-t. Rövid csönd. Újrakezdi az "Allahu"-t, de pár másodperc múlva belép egy másik müezzin az Óváros egy másik pontjáról; az ima ugyanaz, a dallam és a kezdőhang némileg más. Pár másodperc múlva belép a harmadik szólam egy harmadik minaretből, és az első fél perc elteltével már legalább hat szólam dicsőíti Allahot az Óváros minareteiből.
A hatás, attól függően, mennyire felkészült az ember, lehet hátborzongató, irritáló, felemelő, drámai. Hidegen biztosan senkit nem hagy. Már csak az elementáris hangerő miatt sem, mert minden minaret egyenként négy, a szélrózsa minden irányába forduló megafonból hirdeti Allah nagyságát, részint egymással konkurrálva, részint együttes erővel hirdetve a város hitetlenjeinek az iszlám erejét.
Engem minden alkalommal lenyűgöz és felemel ez a drámai fúga. Atonális hangközeivel és harmóniáival, egybefolyó, hullámzó ritmikájával Schönberget idézi számomra, különösen azt a nagyon híres darabját, amely szövegében is hátborzongatóan rokon a müezzin imájával: a Shema Yisroel kórust, amely Egy varsói túlélő című művének a csúcspontja. Halld Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!
A müezzinek fúgája mint spontán, szándékolatlan zenemű Glenn Gould zseniális rádióprogramjait, a Solitude Trilogy-t is eszembe juttatja. Gould ezekben használja azt a technikát, amit ő maga "contrapuntal radio"-nak, "ellenpontozott rádió"-nak nevez: szimultán játszik be két vagy több monológot, amelyek aztán kontrapunktszerűen keverednek egymással, illetve fúgaszólamok módjára lépnek be vagy ki különböző időpontokban. A hatás ugyanannyira lebilincselő és ugyanolyan komplex zenei élményt ad, mint a jeruzsálemi müezzinek spontán kontrapunktja.
Három-négy perc elteltével lassan megfogyatkoznak a fúga szólamai a jeruzsálemi minaretek felett. A végén már csak két szólam verseng egymással; aztán csak egy marad, egy hosszabb kádenciát énekel, majd egy rövid frázis erejéig még beszáll a duettbe egy elkésett minaret, s végül az utolsó magányos szólam is elhal. Jeruzsálem felett ismét teljes a csend, a lemenő naptól vöröslik az égbolt, az Olajfák hegye fölött magányosan libeg egy papírsárkány.
***
Idén júliusban több estén át is hallgattam a müezzinek koncertjét, de csak az egyik utolsó estén jutott eszembe, hogy meg kéne örökítenem legalább az egyik koncertet. Sajnos nem sikerült idejében bekapcsolnom digitális fényképezőgépem filmfelvevőjét, ezért a felvételről lemaradt az egyik legizgalmasabb rész, az egyes szólamok belépése. A felvétel így már a tuttival indít. A minőség sem túl jó, egyrészt a felvevő fényképezőgép miatt, másrészt az esti szél is néha belefúj a gép mikrofonjába, ez okozza az időnként hallható recsegő hangokat. Legközelebbi jeruzsálemi utamon igyekszem majd egy teljes felvételt készíteni jobb minőségben.
3 megjegyzés:
Nagyon szép leírás, megfog a hangulatával. És a zene tényleg fantasztikusan erőteljes fúga. Nagy kár, hogy lemaradt a zene eleje, és hogy a videó épp egy olyan ponton lép be a videó, ahol egy pillanatnyi disszonancia van, úgyhogy pár másodpercbe kerül, míg az ember megtalálja a tónust és ráhangolódik.
Mi Isztambulban hallgattuk ezt, ott napjában több imaórában is felhangzik a müezzinek imája. Nagyon szép ott is, különösen a négy órás és a naplemente előtti. Érdekes különbség, hogy ott nem ennyire koncentrált, erőteljes, Sömá Jiszróél-szerű fúgaként hangzik, hanem az egész várost átható sokszínű, felemelő zsongásként, a félszigetet körülölelő tenger és a török szőnyegek zenei ellenpárjaként.
a felvétel valóban elég rossz, szinte élvezhetetlen annak, aki még soha ilyent nem hallott.
Azért alkalmanként átjön mégis valami, ami után végigfut a hallgató hátán a hideg, mindazonáltal "követeljük" a mihamarabbi ismételt, és jó minőségű felvételt :-)
(Apropo, annyi minden van a neten... Ezt nem lehet megtalálni?)
Igen, én is vacilláltam egy darabig, hogy feltegyem-e ilyen állapotban, de nem tudom, mikor jutok el legközelebb Jeruzsálembe, úgyhogy legyen inkább így, mint sehogy. A YouTube-on találtam egy pár jeruzsálemi felvételt, de vagy nagyon rövidek (fél-egy perc), vagy csak egy minaret hangját hallani, vagy a filmező és a baráti köre végigpofázza a felvételt - vagy mindezeknek a keveréke. Amit én szeretnék: egy _teljes_ (öt-hat perces) felvétel az esti imára hívásról, az első hangtől az utolsóig, a Hashimi hosztel tetejéről, ahol egyrészt különben csend van, másrészt az egyes minaretek hangerőaránya is optimális. És mindezt egy jó kamerával. Szóval ha valaki előttem jutna el oda, akkor már tudja, mi a feladat. :-)
Megjegyzés küldése